c s a k s e m m i

Az első hozzányúlás

2011-12-19T15:27:00.012+01:00

Ma, december 19-én, először éreztem, hogy az NMA díj nem hiábavaló, önmagáért levő művészi gesztus, hanem igenis, a mindennapokban alkalmazható, helyzetmegoldó, funkcionális és működő segítség.

Köszönöm NMA!

Filozófikus mű* adekvát használata

2011-12-17T16:13:00.014+01:00

Múlt héten nyílt két karácsonyi vásáros kiállítás, ami, persze egy egészen más műfaj, de érdekes, és kihívás, és, és, és...nagyon kell a pénz is.

Az egyik a Present a Bazaar Klubban, a másik a Patron az FKSE-ben, mindegyik másért jó.

A postban elmesélek két érdekes történetet, majd a végén lesz egy kis reklám is.

De kezdjük az elején.

Elsőnek nyílt a Present, mely grandiózus megoldásokat ígért. Van egy pár jó húzás a projektben, bár az általam elmesélni akart egyik történet pont a fényhez, vagyis annak hiányához kapcsolódik. A térben ugyanis minimális fény van/volt. Ez egy zsűrizett kiállítás, a zsűri által kiválasztott munkám a földre installálandó, és oda is installáltam, minden ellenkezés és jogos figyelmeztetés ellenére.

Meg is lett az eredménye.

És nemcsak Sári (ismeritek, Sárit, nem?) értelmezte így a munkát, hanem az amúgy nagyon sűrűn felvonult díszes kiállításlátogató publikum egésze. Mindenki azt hitte, hogy az a „játék”, hogy végiggyalogolhatnak a munkán. Pár kérkedőnek láttam az arcán, hogy elgondolkozik azon: lehetne ezt másképp is, de a fény hiánya, és a tömegnyomás győzött: fanyalogva bár, de végiggyalogol a korongokon.

Egy idő után mazochizmusomat feladva elhagytam a kiállítóteret, a bárpult felé vettem az irányt, állapotomat enyhítendő (másnap visszamentem, és órákig tisztítottam a viharvert munkát. Nincsenek nagy sebek, a munka továbbra is eladható, sőt).

A második történet ugyanezen az estén történt, és sokkal jobb mint az előző.

A sok mindent megért SzorzóForinthoz kapcsolódik. A sorozat egy darabja (egy hibás, kopott, lyukas) mindig a zsebembe hever, amolyan amulettként.

Sok beszélgetés, sok testhelyzet, egy adott pillanatban azt veszem észre, hogy nincs már a zsebemben a szeretett tárgy. Nagyon elszomorodtam, az est lendülete lankadni kezdett. Párszor átnéztem a teret (millió ember lába), de semmi. Pár barátomnak elsírom bánatom, együttérzés ismerős jelei mindenhol. Köszönöm.

Szedelőzködni kezdek, megyek haza, mi más lehetne? Indulás előtt odamegyek a pulthoz, és a pincérlánynak előadom helyzetem, és kérem, ha takarításkor találnak valami furcsa tárgyat, tartsák meg, hátha másnap szerencsém lesz.

Tovább búcsúzkodok a nagyon és egyre boldogabb társaságoktól. Pár perc múlva jön a pincérlány, és odanyújtja az érmét, a következő történettel: egy srác korsó sört vásárolt a kollegájától, de nem volt ki a 490Ft, csak 440, és előkapta a SzorzóForintot, hogy ezzel lefedné az 50 forintot, ha nem baj.

És nem volt baj, Istennek legyen hála, flexibilis emberek dolgoznak a Bazaarban, köszönöm.

Szóval, első éles használaton átesett a SzorzóForint, ezen történet szerint 50 Forintot ér.

De ha valaki mondjuk mégis megvásárolná a műtárgyat, az a Stúdió Galériában találkozhat vele, kicsit többért;)

A harmadik része ezen postnak már nem sztorizós, hanem büszkeségtől sem mentes reklámozós.

Az FKSE karácsonyi vásár-kiállítása – zsűrizés nélkül is – nagyon jóra és erősre sikerült, több munkát is eladtak a megnyitón, és ez a folyamat nem állt le.

Ennek örömére a showt meghosszabbították, december 21-ig látogatható, vásárolható.

Akiben kicsit is bizsereg a „valami nagyon más ajándékot Karácsonyra” érzés, ne féljen bemenni, mert jó élményben lesz része.

*A Reflux (2008) szövegalapú munka leginkább egy olyan sokrétű játékhoz hasonlít, melyben az információk és megoldások végleges formája nem a szerző, hanem a befogadó kezében (fejében) összpontosul: tehát nyitott struktúrájú. A fekete korongok oldalán különböző szövegek és ritmizáló jelek futnak körbe. A korongok mérete a hanglemezek standardjait felidézve 12, illetve 7 inch-es, így adódik az egyik értelmezési lehetőség: az üzenetek rövid dalokként, vagy mint refrén-foszlányok vannak jelen az installációban.

Amennyiben a leolvasott szövegrészlet tetszetős, akkor slágerként vagy mémként mászik be az ember fülébe. Ha valaki mélyebbre ásna, akkor kiderül, hogy a szövegtöredékek egy képlékeny, de felismerhető szerkezetet rajzolnak ki: valós problémát járva körbe alakítják ki azt a szellemi teret, amelyben a munka kibontakozik, kérdéseket tesz fel, sajátos segítséget ajánl és humort aktivizál.
Nincs bennük konkrét kijelentés vagy aktivista célirányosság, jelenlétük inkább jelzésszerű a szellemi térben. A munka a mindennapok küzdelmes

helyzeteire egyfajta primitív poétikával reflektál, így próbálva bátorítani kinek-kinek az egyéni ellenállását. Néhány példa: „Explode Baby” „Giving strengths away” „Savoring acoustic nuances” „Surviving is nice” „Subversive sausages” „Proper mental block” „Major delays” „Trust your senses carefully” „Life as a break”.

Jelenség

2011-11-29T13:05:00.005+01:00

Elkészült az új rajzom, mely az első része egy hármas sorozatnak:

Jelenség központi megfigyelése
61*86cm, grafitceruza papíron, 2011

• • •

I just finished a new drawing, what is a part of a three piece series.

Central observacion of a phenomenon
24*34inch, lead pencil on paper, 2011

Zseton

2011-11-21T17:14:00.012+01:00

A jelen sorozat valamelyest követi a 2009-ben készített Szorzóforint című munka gondolat- és formavilágát de nem annyira szikár, letisztult; több játékossággal és beszédesebben közelíti meg a jelen problémáit, melyek közül főleg a magyarországi politikai és gazdasági helyzetekre reflektál. A munka anyaga, a plexi átlátszósága nagy előny, a sok hátrány mellett.
Ez kontrasztban áll a színével, a feketével.
A fekete a black money-ra is utal.
A „Magyarország/Magyar Köztársaság/Hungary 2011” használata egy lokátor, mely konkretizálja, hogy mire utalnak az ábrázolások. Persze, a Moszkva tér nagyon konkrét, de van olyan ábra a sorozatban, melyről nem csak Magyarország és annak jelen bajai jutnak eszünkbe egyből, hanem több dolog is. (Life as a break): símaszkos arcot ábrázol, mely arra enged következtetni, hogy ez az egyetlen lehetőség sokak számára a fennmaradásra: az illegalitás. Ahogy felkerül egy símaszkos egy pénzérmére, ez a státusz heroizálódik, követendő példává lesz. A főszöveg csavar, mert a break szót sokféleképpen is lehet értelmezni: szünet, sansz, megszakítás, alkalom, de úgy is mint betörés, baklövés. A szövegben megjelennek a currency jelek, úgy ahogy a másik oldalon a YEN jele a Hungary-ba. A Let’s not get carried away rövid mondat felhívás és figyelmeztetés mindenki számára. (Moszkva tér): egy régi munkánk (közösen Csiki Csabával) aktualizálása, mely soha nem volt ennyire beszédes jel mint most, a mai Budapesten. A felülről jövő fogaskerekek mindent megmozgatnak, ez egy jól működő gépezet. (1984 Forint): az orwelli szám használata meg van fricskázva a Forint szóval, így több oldalról megközelíthető az értelmezés. A négy pont között egy pont, jel mely a börtönviselt emberek kezén szokott feltűnni tetoválásként, és a bezártságot szimbolizálja. Ez a jel a számmal (1984) és a Forinttal is jól dialogizál, feszesen körbeírva a jelent. (It also can be Interpreted in this way): ez a legtágabb értelmezést megengedő zseton, ahogy azt a felirat is sugallja. Látunk egy szakáll-haj maszk körvonalat és az érem másik oldalán egy babérkoszorút. A két ábra egymásra csúszásából egy konkrét üzenet rajzolódik ki. (minden rendben): megvan mind a 10 ujjunk, mégsem tudjuk elkapni a homokórában zuhanó, ágakat szárnyként használó humanoidot.

A munka szerepelt az Art Market 2011 keretén belül az Igor Metropol standján, majd az FKSE által szervezett Karácsonyi Vásáron december 15-17 között, ha valaki netalán élőbe szeretné látni.
Ez érmék hozzáférhetőek sorozatban egy matt falú, formatervezett plexi „dobozban”, illetve egyénileg átalakított fém dobozokban.
2011. /// 40mm átmérőjű, 6mm vastag gravírozott áttetsző plexi /// limitált, négyes széria

ENG:

Token

The coins has two kind of approaches to the present condition of living in this region, called lately Hungary: a direct and concrete (Moszkva Squere), and the poetic one (Ten Fingers).
The topic of the piece is political, economical and social.
On every piece you can find one “locator”, what is really important, not to forget where and when this things happened: Hungary • 2011.
The translucency of the coins gives us an extra possibility of interpretation, the color drives us to the black money, the widely used currency this days.

2011, coins made from engraved plastic
size 40mm diameter each, series of 4

Reminder

2011-11-20T11:25:00.003+01:00

Álmodozásaim egyik tárgya ez: hogy ki, és el, de úgy, hogy maradni, ott lenni ahol most vagyok.
Mindig is vonzottak a paradoxonok, lehet hogy ezért nem érzékelem, vagy nincs fejlődés, csak körbe-körbe mászkálás.
Vannak akik ezt meg tudják csinálni, túl tudnak lépni magukon és gratuláció érte.

Nekem ez a post egy reminder, hogy nehogy elfelejtsem a lehetőségeim határtalanságát.

Shortlisted

2011-11-07T08:10:00.003+01:00

Pár napja ezt a levelet kaptam, aminek nagyon örültem, mert nem sűrűn kerülök ilyen helyzetbe. A Szpilmann Award egy nagyon vicces dolog, jó a koncepció, dinamikus, friss, mindenkinek melegen ajánlom.
Az idei évben én is besoroltattam az első hat közé. A "Jó Reggelt!" projektemmel pályáztam, melyet legutóbb a Trafóban láthattatok az Álombarikádon.

___________________________________________________

Dear Péter,

You are on the SHORTLIST, Congratulations,

one of the top six artists for the SZPILMAN AWARD 2011.

Over 360 participants, 410 applications,

four days meeting on the countryside -

this years jurors made the selection:

Jaś Domicz

David Horvitz

Petr Krátký

Jaroslav Kyša (SZPILMAN AWARD 2011 WINNER)

Jinho Lim

Péter Szabó

As every year, it was not an easy choice for the members, really happy about the wonderful quality, especially the shortlisted works: each a potential winner. But there is only one Szpilman Award Winner Work. We'd like to present your work to the press and on the SZPILMAN AWARD page. Give us some days to watch all on www.award.szpilman.de, also with your permission.

We hope to see you again, save the date also in 2012 for our big 10 years jubilee. With special prizes, also for all shortlisted person.

Best from Berlin and Frankfurt
and thank you for participating.

Unfree Freedom

2011-10-22T11:01:00.004+02:00

The Center for Book and Paper Arts Announces Fall Spotlight Exhibition

Unfree Freedom: An Exploration of Identity in Central Europe
Curated by Janeil Engelstad

October 28 – December 10, 2011

One of the defining events of the 20th century was the momentous fall of the Berlin Wall on November 9, 1989. For many Central and Eastern European artists the political and social changes that followed the break-up of the Soviet- bloc fundamentally changed the subject and style of their work. This Spotlight Exhibition examines how blacklisted artists responded to the restraints imposed on them under communist regimes and how their work changed when those systems fell apart. Featured artists include former dissidents who took the view that being blacklisted was a refuge away from the government mandate of making work in the Socialist Realism style . . . a place and state of being that Slovak artist Rudolf Sikora termed, an “unfree freedom”. The exhibition also includes work by young, emerging artists who are responding to history and a new set of freedoms and constraints, brought about by democracy, capitalism and globalization, including Fontarte (PL), Innen (HU), Magda Stanová (SK), Péter Szabó (HU) and Júlia Vécsei (HU). Unfree Freedom is being produced in conjunction with Voices From the Center: Central Europeans Reflect on Life Before and After the Fall of the Berlin Wall a project and exhibition produced by Janeil Englestad at threewalls from Oct 28 – Dec 10. Research for Unfree Freedom has been partially funded from a generous contribution from the Trust for Mutual Understanding.

ABOUT THE SPOTLIGHT SERIES AT THE CENTER FOR BOOK AND PAPER ARTS The Spotlight Series is dedicated to the co-location of exhibitions of artists’ books, ephemera, handmade paper and other media in partnership with exhibitions and events happening at cultural spaces throughout Chicago.

October 28 – December 10, 2011 | Opening reception: October 29, 3-5pm
Columbia College Chicago’s Center for Book & Paper Arts 1104 S. Wabash Avenue, Second Floor | Gallery hours: Mon–Sat10 a.m.–6 p.m. www.colum.edu/bookandpaper

For images go to : http://www.flickr.com//photos/cbpa/sets/72157628082272809/show/

Álombarikád

2011-09-01T17:31:00.010+02:00

Álmodnak-e még a kortárs képzőművészek egy olyan korban, amelyben a legnagyobb kihívást a művészet számára a szociális és politikai valóságra adott éber reakciók jelentik?
A nemzetközi csoportos kiállítás célja, hogy választ kínáljon azokra az egyre alapvetőbb kérdésekre, melyek azt kutatják, hogy létezhet-e a társadalmi jelenre reagáló művészet a dokumentum fogalmán - és az egyre statikusabb módon esztétizálódó kritikai formanyelven túl. Valóban teljesen kifosztott terület-e például a szürrealista film-nyelv szabad asszociációkon alapuló rendszere, a kollázs abszurd módon mellérendelő és jelentéseket felülíró szerkezete, a konceptualizmus költőisége, vagy a nyilvános akciók performativitása?
A kiállítás célja ezzel párhuzamosan az is, hogy létrehozza az egyre bonyolultabb képlet alapján működő kelet-közép-európai identitás - a galéria terére kiterjesztett - mentális kollázsát. Ezt pedig olyan művek bemutatásán keresztül teszi, amelyeknek a halmaza értelmezi azt a folyamatot, amiben a régió fő egzotikumának számító „örök” posztkommunista tranzit-állapot összekeveredik a neoliberális gazdasági berendezkedéssel, és ennek szerkezetén megjelenő törésvonalakkal. Emiatt a szimptóma-halmozás miatt pedig egyre hangsúlyosabbá válnak napjainkban, immár nemcsak regionálisan, de globálisan is a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai radikalizmus, amik szintén elhanyagolhatatlan identitás-formáló elemek.

Do contemporary artists still dream when the biggest challenge for visual art is to produce vigilant reactions on the social and political reality of the present?

The goal of the international group exhibition is to show possible answers for basic questions, which try to find out, if it is possible to produce art, which reacts on the social reality, but goes beyond the notion of the document, and documentarism – and beyond criticalism as method as well, which became a more and more static aestehtical form. Are such realms really totally exploited as the visual language of surrealist film, with it’s confrontative system based on associations, or the absurdely co-ordinative constructions of collages, or the poesis of conceptualism, or the performativity of public actions? The other aim of the exhibition is, to construct a mental collage - expanded in the gallery space - of the Eastern-European identity, which can be described only by a more and more complicated formula. Thus the set of the exhibited artworks reflects on the process, which mixed up the main and forever lasting exotic feature of the region: the post-communist transit-state, with the neoliberal economic world order, which suffers critical blows and cracks in the present day. This pile of symptoms makes social inequality and political radicalism more visible, not only regionally any more, but globally as well.

• • •

szeptember 7.: furcsa beharangozó a hvg-ben.
szeptember 16.: kultura.hu-n megjelent kritika a kiállításról.
szeptember 30.: Mélyi József írása az ÉS-ben.
október 17.: 13+1 kérdés a kortársblogon.

Goldenblog klikkelőknek, idetévedőknek

2011-08-09T09:48:00.002+02:00

Kedves emberek!

az idei goldenblog tiszteletére – bár ez nem szokásom – pár lényegesebb postot összeszedtem, hogy az idetévedőnek ne kelljen sokat dolgoznia azon, hogy megértse, mi is ez.

Ez egy személyes szakmai (művészeti?) aktivitást követő blog, mely próbálja összegezni – és így segít nem elfelejteni – az elmúlt időszak történéseit.

Többek között a következő kérdésekre is választ kaphatunk ezen a blogon:

Mi az a SzorzóForint?

Jó lenne nomádnak lenni?

Mond, munkás akarsz-e lenni?

A hangnak van társadalomformáló ereje?

Van olyan, hogy meghatározó mondatok?

Vajon minden megtanulható?

A műalkotás recyclálható?

Kell-e rajzolni olyannak, aki nem tud?

Ki mondja meg: a művész vagy a gyereke?

Nemzeti szélsőségek meseköntösbe csomagolhatók?

Mi az az enema?

Mi az a haggada?

Amennyiben ezeken felül kérdések merülnek fel, nyugodtan írjanak, kérdezzenek. Én itt vagyok, és válaszolok.

Nyári egyveleg

2011-07-19T11:11:00.016+02:00

Megnyílt az FKSE éves kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában: „Magáért Beszél”, mely egész nyáron látogatható lesz. Egy erős és gazdag válogatás eredményét láthatjuk, mely három nagy csoportba szedi a kiállított munkákat. Én a „Napi Rutin – Az ember esendő” kategóriában kerültem be, ami kifejezetten rám szabott. Két music videóval szerepeltem, melyből egyet lehet látni itt (Sátor Majának), a másikat (Afterlife) a galériában ;)
A kiállításról, koncepcióról, kategóriákról bővebben itt olvashattok.

A tavalyi KNOT projektet egy könyv megjelenése követte, melyet Berlinbe mutattak be a héten, itt lehet megnézni pár képet az eseményről.

Végül pedig, több mint egy év szünet után újra színpadra lépek mint Jackie Triste, és éppen a Havizaj 50-ik kiadásán, ami külön jó! Lesz két svájci zenekar is. Kicsit izgulok, rég nem foglalkoztam hanggal. Kb. ilyesmire lehet számítani:

Előrejelzés: szeptember 8-án nyílik a Trafóban az Álombarikád című kiállítás, melyen a „Buna Dimineata!” dokumentarista videóval szerepelek.

Mindenkinek szép nyarat kívánok!

Az enema helyei

2011-06-30T16:10:00.008+02:00

Június 23-án a Gondozó nevű kellemes helyen végre én is átvehettem az NMA díjat, a Hetedig Díjkiosztó Gálán.
Örültem neki, mert már kellett egy díj, olyan díjtalannak éreztem magam az utóbbi időben.
Maja lányommal mentem, ami szintén kellemes volt, ám a jövőre nézve fura helyzetet eredményezett: mostanában arról (is!!!) folyik a „vita”, hogy ki kapta ezt a díjat.
Maja váltig ragaszkodik ahhoz, hogy ő, és ezért az ő polcán legyen a tárgy.
Én asztalom, ő polca, én asztalom, ő polca.
Szeretem ezt a ragaszkodást a fontos dolgokhoz.

A díjkiosztó megtekinthető a Fenesztrán.

Haggada Cluj

2011-06-26T06:54:00.027+02:00

A poszt nagyon későn keletkezik az eseményhez képest, mert elcsúsztam időben és térben. Ennek oka a felgyülemlett, meg nem oldott feladatok sokasága, melyekből mostanra tudtam visszafejteni annyit, hogy olyan luxuscikkekkel is foglalkozhatok mint ez a blog.

Lássuk csak, mi is történt: volt a budapesti kiállítás. Ezt követte egy Kossuth Rádiós beszélgetés Marton Évával, mely nekem nagy élmény volt, mivel a Magyar Rádió patinás folyosóin és stúdiójában tölthettem el valamennyi időt (adás június 8-án hangzott el, a hangtárban megtalálható: Esti beszélgetés - kultúráról, 22.30). Ez a Kolozsvárra utazom előtti este volt, 7 órától. Ezt követett egy Tilos Rádiós interjú, melyen nem tudtam jelen lenni, ugyanis az utazásra készülődéssel sehogy nem álltam, és persze, még dolgoztam is. Így Szűcs Teri képviselte a szerzőpárost a stúdióban, meg lehet itt hallgatni (és itt: népzenei műsor).

Én mindig nagy szerelemmel megyek Kolozsvárra, oda vissza, úgy érzem, hogy minden változás ellenére még mindig a szívem csücske. Általában gyalog járok a városban, hogy lássam a helyszíneket melyek fontosak voltak akkor amikor ott éltem.

Például érdekelt, hogy az Alergische Platze zajzenekar felirata még olvasható-e a Centrul Regional de Transfuzie Sanguina (Területi Vérátömlesztő Központ) épületen (a Nicolae Balcescu és a Párizs utca sarkán), melyet több mint 10 éve fújtunk fel oda. És ott van! Ennek nagyon örültem: Transpostpunkjazz, a zenestílus mely három-négy évig volt csak üzemképes, de meghatározó volt jelenléte a térségben.

Az Ecsetgyárba érve azt tapasztaltam, hogy nem sok minden változott, az a jótékony lepukkantság, mely élni hagy, még jelen van. Délelőtt semmi mozgás az épületben, nekem is várni kellett fél órát amíg bejutok a ClujEst-be, addig próbálok sört szerezni: a hűtő ki van húzva az áramból, hogy ne fogyasszon, a sör langyos.

A kiállítás helyszíne egy vizuális kutatóközpont, tehát nem galéria, ez nekem külön jó. Plakátkiállítások, szoció-foto, filmklub, ezek a legjellemzőbb tevékenységek melyekkel találkozni lehet itt. A legsikeresebb projektje eddig a ClujEST-nek a Cigány Rezek Ragyogása, melyet meg lehet nézni itt és itt.

Nincs semmi különös a térben, szerencsére megmaradt az ipari jelleg, nekem való, nyugtázom.

A mostani kiállításon sok szöveget terveztünk használni, mert a kiállítás nyelve román, így a Deltai Haggada történet egyharmadához, még ha szilánkokban is, a román ajkú közösség is hozzáférhet. Az igenjó dolog egy román kiadás lenne, de az még várat magára.

Délutánfele már kezdett életre kelni az Ecsetgyár, és különböző látogatók leptek meg installálás közben, egy francia és egy angol csoport is, ami mutatja, hogy a hely élő és ható.

Az első napi munka után, estefelé elvánszorogtam a SPAC-ba, ahol még nagyobb munka folyt. Igazi élmény volt ott lenni, érezni a dinamikát és az erőt amivel ezek az emberek jelen vannak a hétköznapokban, és reális szociális problémákra keresik a válaszok és hallatják véleményüket. A Népiskolában dolgozók hathetes munkaperiódusuk témájaként a Pata Rat-i konfliktust választották melyre konkrétan reagálnak, filmet készítenek, európai képviselőknek adnak át helyszínen objekteket, részt vállalnak a rendőrséggel való konfliktusban, mediálnak, terepen dolgoznak. Azt éreztem, hogy a művészet ha nem funkcionális, akkor semmi. Itt látható volt az a művészetfelfogás melyre oly régen vágyok, és melyhez gyáva vagyok igazán művelni azt.

Még két nap megfeszített munka, és a kiállítás kész.

A megnyitót sikeresnek könyvelem el. Sokan jelen voltak, és mert a Galériák éjszakája eseménysorozat éppen akkor volt, már az első nap 200-an látták a kiállítást.

A megnyitó beszélgetősre sikerült, Székely Sebestyén és Visky András között kérdés-válasz körök segítségével lett egyre világosabb a kép mindenki számára, hogy ennek a történetnek mi a mai jelentősége, és miért beszélünk mi egyáltalán ma ezekről a dolgokról. Az emlékezés és a múltfeldolgozás egyéni és alternatív formái közé tartozó mű lehetőséget adott aznap este a közös beszélgetésekre, és a továbblépésre.

Július 14: egy rövid, de nagyon szép szöveg jelent meg a könyvről. Párhuzamot von, nagyra értékel, érzi a könyv súlyát. Köszönjük!

Szeptember vége: a Korunk szeptemberi száma lehozott egy könyvkritikát.
Október vége: recenzió a Bárkában.

Haggada Budapest

2011-06-03T22:28:00.018+02:00

A Deltai haggada bemutatója, és a köré épített kiállítás jól sikerült, sok és sokfajta ember jelent meg, és maradt sokáig a galériában. Visky András és Forgács Péter megnyitószövege különböző szemszögekből közelítette meg a „problémát”, körüljárva a könyv alaptémáját, és bemutatva szereplőit is. Kitértek a szövegi és képi világ elemzésére is, mely során a szöveg szerkezetét operához hasonlították, melyben nagyon sok hang van, és a könyv dokumentációs része segít ezek között tájékozódni. A rajzok egy bizarr, és szürreális világot építenek fel, ahol nem a rajzbeli tudás az erő, hanem a munkamódszer, szemlélet és egységes koncepció.

Sok érdekes kérdés vetődött fel a beszélgetések során, több miért és mi ez hangzott el mint a standard kiállításokon, a Surányi dokumentumfilmje és az Afterlife videóm is borzolta a kedélyeket.

Elmarasztaló szóra nem emlékszem, de persze ezek nem is megnyitókon szoktak megfogalmazódni. Várjuk a kritikákat, melyből lesz bőven, az az érzésem.

A kiállítást vasárnap estig lehet látogatni, majd átköltözik Kolozsvárra, ahol Június 10-én nyílik meg ugyanez, ami persze teljesen más lesz.

Július 14.: Az InEx lehozta a megnyitót teljes hosszban, amit nagyon köszönünk. Aki nem volt ott, megnézheti itt.

A fotók közül az elsőt és a harmadikat Visky Ferenc készítette.

D. H.

2011-05-26T00:19:00.008+02:00

Szeretettel várunk a Laborba "Deltai haggada" című könyvünk bemutatójára, mely köré építettünk egy kiállítást, így csütörtökön este hibrideseményben vehet mindenki részt aki ott lesz.
Részletek itt.

Eng.:

Delta-haggadah
Book launch and exhibition
2/06/2011 | 8 pm

Exhibition of Péter Szabó / Teri Szűcs / András Surányi Z.

Published by Koinónia Publisher from Cluj-Napoca on the occasion of the 82nd Festive Book Week, the book Delta-haggadah is introduced by Péter Forgács and András Visky
on Thursday,
June 2, 2011 at 8:00 pm.

Family memory often carries the traumas of several generations – imprints of a history that interrupt the continuity of common remembrance. Silence swallows up stories that are difficult to tell, but trauma and persecution might take on the form of a tale, a family myth, or an anecdote which make the process of handing down, of passing on, easier. Silence, unfinished sentences, legends, a few objects, photos – this is what the one who remembers receives.

The region of the Bărăgan, the site of a Romanian penitentiary colony, which we are trying to recall together with the main characters of this book and exhibition, was a real cultural and social patchwork, where different groups persecuted for ethnic, political and economic reasons were forced to meet and live together.

Delta-haggadah is a unique venture. It’s a Gulag-narrative, fiction, factual literature, a picture book, and an art book. Péter Szabó’s drawings “break through” and put an end to categories such as adult versus children, reality versus fiction, photography versus drawing. The form becomes more interesting as Teri Szűcs’s composed text-factures dissolve into each other; as far as the text is concerned, their polyphony tip the scales in drama’s favour in a very interesting way.

On View until the 5th of June, 2011
Opening hours: between 2 – 8 pm

L. to H.

2011-05-25T23:55:00.006+02:00

Prágában voltam nagyon rövid ideig, kb. 5 utcát láttam az egészből. De majd máskor leszek turista.
Két helyszínen dekkoltam: a Futura, és a Tranzitdisplay, egy kiállítás, és egy szimpózium apropóján.
Jó benyomást tett mindkét hely, az ottani kultúrmunkások komolyan veszik a feladatot, és mindent precízen elvégeznek.
A "Tanulóévek – Új Kezdet" munkám jó helyre került, nem sikerült környezetidegenre.

Itt látható egy kisfilm a prágai kiállításról.

fika

2011-05-17T13:14:00.004+02:00

Most szombaton nyílik a Fika Pécsett.
Én nem lehetek ott, de menjetek, ha tehetitek, jónak ígérkezik.

Közben eltelt majd egy hét, az INEX-en megjelent egy részletes, három részből álló beszámoló, abból tudható, hogy mi történt.

Mai Mesék

2011-04-15T23:25:00.007+02:00

Új sorozaton kezdtem el dolgozni: „Mai Mesék”. A fent látható három kép a „Kifestős” alcímet viselő első darabok.
Az alapkoncepció szerint a mindenki által ismert és szeretett formavilág (Magyar Népmesék) a ma divatos és egyben problematikus, sokakat megosztó mozgalmak szimbólumaival és jelképeivel keveredik, különös, egyszerre szemgyönyörködtető és összezavaró, bizarr összhatást eredményezve.
Vajon ez az együttállás e szimbólumokat és jeleket egy olyan világba emeli, amelyben tökéletesen környezetidegenek maradnak? Képes-e a formák játéka a jelentések mélyére mutatni, avagy fecseg a felszín, hallgat a mély? Mi lenne, ha a rajzfilm-intró szignáljára a madárkák a Magyar Gárda vagy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület címerét színeznék csőrükkel a monitorra? Lehet, hogy semmi?

A rajzok a fika pályázatára készültek.
(ceruza és filctoll 50*70-es papíron)

ha valaki esetleg nem tudná hogy miről beszélek:

Gallery By Night 2011

2011-03-22T21:06:00.008+01:00

A GBN2011 keretén belül egy teljesen új munkám lesz bemutatva, melynek címe: Csoport körben ül.
A még készülő installáció Kateřina Držkovának munkájával együtt lesz látható Március 29-én szombaton a Stúdió Galériában.
Addig is követhetőek a GBN eseményei itt.

• • •

Szombat este nyílt a kiállításunk, a tömeg visszafogott volt. A kiállítás kompakt, jól kommunikált a két munka: az egyik a kollektív emlékezést generálja képeslapokat használva egy konkrét helyszínről, majd az azon látható épületek lemakettezi. A másik személyes emlékezés útját választva beszél a múltról diakockák és jegyzetek segítségével.
Először Katerina munkáiról pár kép:

Emellett helyezkedett el az én munkám: Csoport Körben Ül, melyet nem sikerült befejeznem, mert a szöveges rész nagyon hosszúra sikeredett, elszámoltam magam. Így hát a megnyitón is ültem a sarokban és gyártottam a comment-cetliket, egy darabig. Bár nem lett teljes, a munka így is jól működött, ha valaki nagyon kíváncsi volt, az összes szöveget elolvashatta.

Az installáció családi diafilmgyűjteményt dolgoz fel, mely képek a 80-as években születtek. Egy archívumkutatói helyzet van kialakítva, ebben a kontextusban a képek tematikus csoportokban jelennek meg, mai helyzetre is reflektálnak a gyerekkor bemutatásán keresztül. Jegyzetek mentén lehet a képek között tájékozódni. Összehasonlítás is folyik, melynek kérdésfelvetése az akkor meglévő jó dolgok aktuális hiányáról szól. Ennek középpontja a társas foglalatosságok, a természethez való viszony, és az alulról szerveződő események lesznek.

2011, augusztus 8.: exindex, Kerekes Anna írása a párizsi Magyar Intézeti kiállításról.

Míra

2011-03-12T21:13:00.005+01:00

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
Van két lányom.

Egyik Maja,
másik Míra:
vén törzsemben
meg volt írva!

Ősszé válok.
Már nem bánom.
lombom rezdül:
van két lányom!

Egyik Míra,
másik Maja:
tán nem lészek
többé árva…

Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.

Bringák a Virágban

2011-03-10T08:38:00.007+01:00

egy reménytelen próbálkozás ezekkel a rajzokkal itt. ;-)

márc. 11: Furcsa és jó érzés, ezen felül meglepődés volt bennem mikor beléptem a galériába, mert a rajzaim egy nagyon jó helyen voltak bemutatva (S. Z. szavaival a főfalon), hozzám képest túl reprezentatív helyzetben.
Még csak a hitem kéne meglegyen, hogy ezeket a munkákat is el lehet adni, és akkor minden működne a kontextusban.
Mélyinek tetszett a megnyitószövege, melyben volt kritikai hang is, de időutazások, feltételezések, majd kő, papír, olló.
Eddig egy szöveget találtam a kiállításról online, mely a megnyitó előtti tárlatvezetést idézi fel.

A reménytelen próbálkozásnak titulált helyzet műtárgyeladással fejeződött be, így a "Transport: Hollandia-Románia, 2005" című háromdarabos rajzom magángyűjtőhöz került.
Életem első komoly eladása.
Köszönöm.

Sátor Majának

2011-03-04T13:22:00.003+01:00

Holnap nyílik a MAGMA-ban a Baby on Board című kiállítás, melyre egy videópárost készítettem: Maja sátra /// Sátor Majának.
A párból az egyik itt a blogon is látható.
A videóban szerepel Tavken is, mely kooperációért nagyon hálás vagyok.

A videópáros a szülő–gyerek kapcsolat bonyolultságát a sátor használatán keresztül mutatja be. A sátor felnőtt és gyerek számára is nagyon fontos „alapforma”: kommunikációs tér, elképzelt világok vagy az elbújás, elvonulás lehetősége, közös aktivitások helyszíne.
Ennek tudatában a szülő olyan dolgokat is beépít a játék folyamatába, melyek nem mindig találkoznak a gyerek érdeklődésével. Bizonyos részletek túlértékelődnek, mások esetében pedig a percepciós különbségek vezetnek csalódáshoz. Vannak helyzetek, amikor a szülő, máskor a gyerek erőlteti az együttműködést – mindkét esetben az egyik félnek engednie kell elképzeléséből, így alakulnak ki ezek a kísérletek, „hibridtevékenységek” mely mindkét fél számára egy tanulási folyamat részét jelentik.
A gyerek másfelől a sátor önálló felhasználási módjait keresi és találja meg, ilyenkor a szülő csak rácsodálkozik és dokumentál. Mindkét felvétel esetében a vágással elmozdul a hétköznapi élet real-time rögzítése, a home-videó konkrétsága és egyszerűsége, a kompaktság pedig különféle stíluselemek megjelenéséhez vezet.

a Szociál Bazár kiállításról

2011-02-27T13:55:00.014+01:00

Február 15-én este 7 órától nyílt a Szociál Bazár kiállítás mely rövid leírása sok helyen olvasható, de ide is bemásolom, hogy legyen minden egy helyen.

ENG.: Social Bazaar

One artist chose ten of his works and divided them between other artists, so they would create something new and of their own, using his works. These ten works cease to exist in form and content but this decision starts a new process, looking even more hopeful than in the beginning. The intellectual potential of recycling is quite big, in a way we could call this project teamwork. The original form or context of these recycled works won’t be seen at the exhibition but we will see photos documenting the progress of their metamorphosis from the very beginning as they become new works of art.
The exhibition of the ten brand new ’surprise-works’ will be opening with Szacsva y Pál’s sound performance.

„Sok az olyan műalkotás, mely elkészült, be lett mutatva, majd nem él tovább: műként meghal, porfogóként funkcionál egy műtárgyraktárban. Felesleges tárgy. Lehet, hogy rendelkezik még szellemi potenciával, vagy ha nem, akkor az anyag melyből készült újrahasználható.

Az is cél lehet, hogy minél kevesebb anyagból létrehozható legyen új és jobb szellemi termék. Hogy a fölösleges újra legyen hasznosítva. Legyen szétosztva amink van; ha alkotások, akkor alakuljanak át valamilyen más formává – mely forma lehet művészeti vagy funkcionális.

Egy művész vette tíz munkáját és elosztogatta művésztársai között, hogy ők alapanyagként használva új, saját alkotásokat hozzanak létre: ezután saját nevük alatt, vagy koprodukciós alkotásként létezzenek tovább, és „próbáljanak szerencsét” a művészet dzsungelében. Az újonnan létrejött munkák az ő tulajdonukat képezik. A tíz alkotás formailag és tartalmilag megszűnik, de ez a döntés beindít egy folyamatot, mely akár a kiinduló pozíciónál is reményteljesebbnek látszik. Az újrahasznosítás szellemi potenciálja nagy, áttételesen csoportmunkáról is beszélhetünk e projekt esetében. A reciklált munkák addigi egyedi, illetve kontextuális formájukban nem jelennek meg a kiállításon, előző valójuk megszűnik, az egyes darabok átadásának pillanatától fotódokumentáción követhető végig az alkatrészek átalakulása, és új műtárggyá formálódása.”

A következő videó Horváth Tibor reciklálásának dokumentációja:

A megnyitóra nagyon sok ember eljött, én meglepődve örültem ennek, nem gondoltam volna, hogy így lesz. Lehetséges, hogy Szacsva y Pál kiállításmegnyitó performance is befolyásolta ezt a számot, ill. az online promo kisfilmek a kiállítás előtt.

Pár szó a performanszról:

„A jóslás, éppúgy mint a költészet, az időjárás jelentés vagy a politikusi sajtótájékoztató nem a valóságról szóló beszéd, hanem a valósághoz való viszonyulásunkat formáló tanítás. A kortárs eszmetörténészek felfedezték, hogy a politikai programokban való hit a vallásos elképzelésekben való hit mintájára működik. Ami a politika számára a demagógia az a vallás számára a babona. A „Jóslás magyar kártyából” című performansz gondolata azon a felismerésen alapszik, hogy a politikai demagógia és a babona nyelve nemcsak természetében rokon, hanem konkrétan is jelentős mértékben fedi egymást.”

A közeljövőben felkerül még pár dokumentációs anyag, ill. kritika is: az InEx, az Artpool, és a Magyar Narancs anyagai.

Febr. 28. hétfő: az InEx anyaga. Két mozgóképes dokumentáció a megnyitóról.

Márc. 2. szerda: BaJóTa anyaga. Szövegek és képek melyek a felajánlott műtárgyak átváltozásának dokumentálását szolgálták.

Márc. 3. csütörtök: a Magyar Narancsban megjelent Kürti Emese cikke: Nem mennek messzire címmel, mely kritika jogos szigorral közelít, bár figyelme elsiklik pár fontos összefüggés fölött, így szövege egysíkú lesz. Szerencsére a cikk szerzője örül is valaminek a kiállítás kapcsán a cikk harmadik harmadától, s ez már nekünk is öröm. Én mindenképpen hálás vagyok ezért a cikkért, remélhetőleg legközelebb messzebb is jutok.

Márc. 13 vasárnap: az Artportálon Baglyas Erika lelkesítő írása.

Köszönöm minden művésznek a jelenlétet, és hogy komolyan vették a meghívást, kihívást.
Szerintem ez egy jó anyag, és formailag is újszerű megközelítést mutat a jelenkori helyi tendenciákhoz képest. De ne fényezzük magunkat, majd a lehúzó kritikák után lehet, hogy korrigálni kell ezt a postot. (nem korrigáltuk ☺)

4

2011-02-11T07:30:00.001+01:00

6

2011-02-09T00:02:00.000+01:00

7

2011-02-07T22:25:00.001+01:00

10

2011-02-04T23:06:00.002+01:00

Reactivation

2011-01-26T12:00:00.004+01:00

két rövid híradás következik:

• a “Loophole to Happiness” kiállítás újabb megállója Lodzban, mely Január 27-én csütörtökön nyílik. Ha esetleg valaki nem látta a Trafóban, akkor kiugorhat, jó lesz. Én sajnos nem leszek ott, így nem lesz ki kiüresítse a termeket ha a bor a földön folyni kezd ;)

• Február közepén lesz egy kiállítás a Stúdióban, melynek van egy pár izgalmas felvetése. Műtárgyak halála, romokból újak születése, közös munka, közösségépítés, remények. A kiállításról képek majd érkeznek, időben, most egyenlőre csak ez:

Not Art, Illustration

2010-11-29T21:55:00.043+01:00

A most publikált rajzsorozat egy tavasszal megjelenő (már nyomdában levő) könyv képanyaga. A könyvet Szűcs Teri írta, dokumentumok alapján tár elénk egy család történetét a hatvanas évek elejéről, kik a történelem furcsaságai és élethelyzetek kegyetlensége és lét-idegensége ellenére meg- és egyben maradtak, ami eleve csoda-közeli és gyanús.

Azért vagyok ilyen titokzatos per pillanat (nem árulok el címet, kiadót és egyebeket...), mert vannak terveim ezzel a rajzsorozattal, és így most november 30 körül ezeket a kártyákat még nem tudom kijátszani. De fontosnak tartottam, hogy ezek a rajzok a nyomdába kerülés napján fent legyenek a blogon.

Több részlettel később jelentkezem., most legyen elég ennyi:

1. Ár és térkép; ceruzarajz papíron, 59x42cm

2. Holló és almareszelő; ceruzarajz papíron, 59x42cm

3. Google; ceruzarajz papíron, 59x42cm

4. Gomolya; ceruzarajz papíron, 59x42cm

5. Könyvespolc; ceruzarajz papíron, 59x42cm

6. Puli; ceruzarajz papíron, 59x42cm

7. Találkozás; ceruzarajz papíron, 59x42cm

8. Fekvő; ceruzarajz papíron, 59x42cm

9. Kereső; ceruzarajz papíron, 59x42cm

10. Tél; ceruzarajz papíron, 59x42cm

11. Gong; ceruzarajz papíron, 70x50cm

12. Hajó; ceruzarajz papíron, 59x42cm

13. Térképtámasztók; ceruzarajz papíron, 70x50cm

14. Dézsa; ceruzarajz papíron, 59x42cm

15. Rádió; ceruzarajz papíron, 70x50cm

16. Dömper; ceruzarajz papíron, 70x50cm

17. Csendélet; ceruzarajz papíron, 59x42cm

18. Robotok; ceruzarajz papíron, 70x50cm

19. Ló; ceruzarajz papíron, 59x42cm

20. Nádvágók; ceruzarajz papíron, 70x50cm

21. Tengernél; ceruzarajz papíron, 59x42cm

22. Dacia; ceruzarajz papíron, 70x50cm

23. Karácsony; ceruzarajz papíron, 59x42cm

24. Beszélgetés; ceruzarajz papíron, 59x42cm

25. Ház; ceruzarajz papíron, 59x42cm

26. Nényú; ceruzarajz papíron, 59x42cm

27. Szereplők; ceruzarajz papíron, 100x70cm

28. Szereplők2; ceruzarajz papíron, 100x70cm

Tanulóévek

2010-11-11T22:03:00.022+01:00

A Trafó Galériában tegnap nyílt a „Loophole to Happiness” című kiállítás melyre a kurátorok engem is meghívtak mint kiállító művészt. Nagyon érdekes, számomra aktuális téma, a meghívó szövege dióhéjban ezt le is írja:

„A kiállítás társadalmi és gazdasági rendszerek peremvidékéről induló menekülőutakat követ, amelyek a személyes szabadság felé vezetve az öröm és a kiteljesedés lehetőségét kínálják. A művek kivételek elképzelését, kijáratok fellelést és a neo-liberális gazdaság sima felszínét megzavaró olyan stratégiákat mutatnak be, melyek a kelet európai munkások ellenállási módszereihez, így a fusizáshoz hasonlóak. A kortárs társadalmi és gazdasági rend és szabályrendszer kiskapui váratlan helyeken nyílnak: a szocialista ünnepeket megidéző festményeken vagy a kockázat társadalmába való belépés előtti idők játékainak szabadságáról szóló gondolatok mentén. A boldogság és az önbeteljesítés iránti vágy mellett a kiállításban kontrasztként jelenik meg az információs dömping okozta szellemi túlterheltség. Ugyanitt találkozhatunk olyan tudásformák felélesztésére tett kísérletekkel, melyek nem illeszkednek a kapitalizmus elveihez, valamint a gazdasági érdekektől független emberi kapcsolatok melletti állásfoglalással is.”

Az én munkám a „Tanulóévek – Új kezdet” címet viseli, és a következő összetevőkből áll: egy pult, sok liter bor és egy videó.
A kérdésfelvetés az, hogy van e esélye a gépek előtt ülő, szabadidő és munkaidő közötti különbséget nem ismerő fiatal és kevésbé fiatal nemzedékeknek (vagy személy szerint nekem) visszatérni az elemi dolgokhoz, van e esély megtanulni olyan tevékenységeket mint a borkészítés vagy a disznóvágás, házépítés, vadászat, halászat. És mindezeket nem úgy mint a borászok, a hentesek, vagy sport-vadászok és horgászok, hanem mint normális mindennapi emberek mindennapi tevékenysége.
A történet másik része az, hogy van egy ember (biztos sok van ilyen, de én ezt ismerem) Szatmárnémetiben, aki annak ellenére hogy nincs szőlője, nincs borpincéje és pénze se sok, már több mint 30 éve mindig megtermeli a maga minőségi borát magánhasználatra. Minden évben készül fehér és vörös bor is, kb. 400-500 liter. Tehát van egy visszafogott gazdasági kontextus és van egy magas szintű termék; ebben az ellenmondásban volt szerencsém végigkövetni a borkészítés egy részét mint inas.
Velem volt a videokamerám is, segítségül, hogy értsem meg ezt Lajos Bácsi saját rendszerét, illetve abból a nagyon kifinomult anyaghoz való értésből és tudásból lopjak el valamit, ha lehet.
Így született meg az utazó kiállításra ez a munka, melynek összetevői a több mint egy órás dokumentumfilm, a célbútor a céleszközökkel és kétszáz liter bor.

A megnyitón Reuben és Maja Fowkes kurátorok hosszan beszéltek, mindegyik művet sorra vették, s tömeg által produkált hő lassan betöltötte a teret, sokszor át kellett ordibálni a videókat is. A beszéd végén a hangulat a tetőre hágott, ilyen állapotba rohamozták meg Margitházi Lajos zseniális borát, és a türelmetlenség, az ingyen préda élvezete és a mély bársonyos íz lassan áttranszponálta a tömeget egy másfajta kommunikációs szintre.
Jó volt a hangulat, kétségtelen.

A tranzitos fiúk keresték a katalizátor díj várományosát, letelepedtek a pultra, ennek az extra funkciónak külön örültem. Engem is kérdeztek, feszegették, hogy nem e jelölöm Lajos Bácsit a díjra, de abban a hangulatban nem tudtam rendesen átgondolni, hogy ha netalántán megnyerné, akkor a pénzi juttatáson kívül átjönne e neki hogy mi ez és miért van? Nem tudtam jelölni senkit (Magadat jelölnéd? kérdezték, hát persze! nem válaszoltam). Megemlítettem halkan az Ultrahang Alapítvány „Go Social!” programját, mely több irányban is katalizált, de akkorra már mintha nem is lett volna fontos ez a kérdés.

A stáb új áldozat után nézett, és én meg figyelni kezdtem, hogy a pogácsázók hatáskörükön túllépve elkezdték használni az installáció olyan részeit melyről egyértelmű ép eszű ember számára hogy minimum rákérdezünk hogy igen-e?
De, mint tudjuk, a művészet szentélyében mindent szabad, a művészet a szabadság (áhh!), így nem szóltam közbe, hagytam, hogy az élet ásson utat magának.
Ásott: nem tudták kivárni azt hogy az üveg teljen meg rendesen, és a slagból kezdték csorgatni egyenesen a poharakba a nedűt. A nagy tolongásban persze elkezdtek a poharak törni, és folyt a nemzetközi elismertségre is esélyes produktum a galéria padlóján.
Itt károsult a szabadsághoz való idealisztikus viszonyom, megrökönyödve saját naivitásomon, hogy az emberek azok emberek, ordítani kezdtem: minden ki hagyja el a galéria ezen részét (és a végén: Köszönöm!)
Az elkövetők törölni kezdték a földet, egyre kínosabb lett minden.
- Ez harácsolás, dohogtam.
- Érted van mindez! - hallottam az utolsó egymás közötti replikát a csapatból.
Kollégák (lehet ezt a szót használni, vajon?) értetlenül néztek: most a két-három barom miatt miért kell nekik elhagyni ezt a jó helyszínt; emlékszem egy pár arcra, jaj.
(Bocsánat ezért, de kénytelen voltam véget vetni ennek...)

A kiállítás december végéig fenn van, december első hetében érkezik az újbor az én melómhoz, mindenképpen nézzetek be, remélem nem lesz fájdalmas a kontrollált szabadság.
A többi munkáról majd a kritikusok írnak, az nem az én asztalom.

A kiállítás második állomása Lodzban, helyszín Muzeum Sztuki:

Aktuális

2010-10-28T12:24:00.009+02:00

Az elmúlt időszak kréjzi volt, így nem nagyon volt időm bloggolni. Most sincs, de most muszáj, van 1-2 fontos dolog. Fontos nekem, remélem rajtam kívül is. Az első hír az hogy a "Buna Dimineata!" film vetítésre kerül ma este Bukarestbe itt a KNOT szervetésén belül. Ez a harmadik vetítése a filmnek, ezelőtt a regensburgi Donumentan vetítették és Kassán, ahol a Second Order Desire című egyéni kiállításom nyílt október 11-én, és még látható a Moon Ride Festival keretein belül.
És ami a legfontosabb talán: a hétvégén jártam Kolozsváron, és a hamarosan induló SPAC (Scoala Populara de Arta Contemporana) még épülő terében koncerttel egybekötött workshop volt vasárnap este. A workshopot a Kortársművészeti Népiskola megjelenés elött álló tankönyv-munkafüzet combója kapcsán tartottam. Ez egy olyan kiadvány lesz melyet a népiskolába járók fognak használni, és meghívott művészek rakják össze a feladatokat. Amint megjelenik, beszámolok erről is. A koncert Jackie Triste vs. The Fragile X Project felállásban volt hallható: gitár, basszus, gitár, furulya, elektronika.

Most következzen egy pár kép csak a térről, a workshop és koncert dokumentációját később posztolom. Annyit szeretnék megjegyezni a térről, hogy egy nagyon üdítő, a térségre nem jellemző magas minőséget képviselő helyiségről van szó, melyet a SPAC stábja heroikus munkával, majdnem mindent saját kézzel hoztak létre. Gratuláció érte! A helyszín megnyitója az év végére várható, erről is fog majd készülni beszámoló.

Második nap

2010-10-14T21:19:00.004+02:00

Lassan haladok ezzel a beszámolóval. De meg fogom csinálni, fel lesz töltve mind a négy nap, mert jó volt, és szerintem kell lássátok ti is.
A második nap igen mozgalmas volt, nemcsak nézelődéssel telt, hanem munkával is: mindkét helyszínen közös zenélés volt, és az eszközök felfedezése.
Első helyszín a Megálló Csoport volt, ahol nagy számban voltak fiatalok, egy egész délelőttöt eltöltöttünk ott, a bemutatkozás után közös zenélés, majd közös ebéd is következett. Lehetőség nyílt beszélgetésre, ismerkedésre is. Nagyon jól esett ott lenni.
Második helyszín Vanyarc volt, hol egy magánkezdeményezést látogattunk meg. Egy cigány asszony egy magyar-holland házaspár segítségével iskola utáni foglalkoztató- tanuló- és játszóházat vezetnek, mellyel próbálják az ottani gyerekek és fiatalok életminőségét javítani. Ezenkívül sikeres tánccsoportot működtetnek.

Első nap

2010-10-05T00:07:00.007+02:00

Ezt az anyagot már rég fel kellett volna lőjem a hálóra, de csak most, aktualitásának utolsó pillanataiban fog sikerülni.

Az Ultrahang Alapítvány Uhfest2010-es programjához kapcsolódóan szervezett utazásokat Magyarország különböző részeire, külföldi és helyi művészeknek, két részletben. Én az elsőn vettem részt, szeptember első napjaiban. Erről az utazás sorozatról megjelent egy két dolog online: kisfilm az indexen, Derek Holzer blogján egy részletes beszámoló Hajdu András fotóival, és az Uhfesten is látható lesz képek és egyéb dokumentumok formájában.

Én a videónapló formát választottam, ez az első nap anyaga: Monoron a Máltai Szeretetszolgálat munkáját és környezetét láthattuk, Budapesten a Menhely Alapítványnál voltunk, és beszélgettünk az Utca Embere önkéntes szolgálat szóvivőjével aki többek között megmutatta ezt a videót is, majd Esztergomban meglátogattunk a Miházunkat. Ez volt az első nap a négyből. A többi következik.

Utolsó

2010-06-26T23:28:00.023+02:00

25-én hajnalban elkövettük a „21 párbeszéd”-hez tartozó utolsó tűzijátékot. Az esemény nem volt problémamentes, de produktumként fejlődés volt az elsőhöz képest, a Pyromix jóvoltából. A tűzszerészek ritka jófej emberek, kik nemcsak lenyomták a melót, mert azt le kell, bármi is van, hanem kreatívan, tele új ötletekkel és flexibilisen álltak a feladat elvégzéséhez, öröm volt velük dolgozni. Pár szót a problémákról, melyek nézőként többféleképpen értelmezhetőek, most az én szemüvegemen keresztül kell nézni mindezt. Nagy dilemma az, hogy mikor kezdjed az eseményt, mely egyszeri, és nem több 4 percnél. Sok tényező befolyásolja, ebből kettő a legfontosabb: a Napkelte, és a nézők száma. Ügye, ez egy buszpályaudvar, ahol a buszok rendszeresen mennek-jönnek, tehát a hely ritmusára érdemes ráfeküdni, ha azt akarjuk, hogy minél több ember lássa az eseményt. Úgy döntöttünk, hamarabb kezdünk, hogy ne égesse ki a tűzijáték képét a Napkelte, mely ez esetben hátulról támad (ezért be is vonultunk a fák elé, hogy legyen háttér.) Igen ám, de szorult a hurok, amikor egy busz 5,05-kor elvitt magával úgy 60 embert, a gyomrom kezdett összerándulni. Szerencsére az ég felhős volt, így mély rózsaszínben pulzált a keleti részen, de a fénynek még nem volt ereje, haladékot kaptunk, de hamar kellett dönteni. A pályaudvar másik végén befutott egy tömött busz, és az embermozgás felélénkült, kb 40-en mozogtak a téren. Kezdünk!!!
Nagyon szép minden, újdonság a lila füst és a fütyülő hangeffektus, mely végigkövette az egész eseményt. Működik minden, a buszokról is minket figyelnek, mosolyok kúsznak az arcokra, de egyszer csak becammog egy nagy csuklós-busz. Én elé állok, mutatom, hogy tűzijáték, ha lehet ne jöjjön most be, még van a műsorból 30 mp., de a csávó nem kaphatott kakaót reggel, arcán se igen, se nem, jön tovább, és a legszerencsétlenebbül beáll a képbe, így a konfetti az oldalára szóródik, és a csodaszép hét szikrajettet is csak az elkövetők és a kamerák látják. Elszomorodok. Az esemény végéhez ért. Két buszban is tapsolást látok, a közelebbiből hang is kiszűrődik. Ez jól esett. A kollegák is lelkendeznek. Én is próbálok visszamászni az objektív értékek világába. Két perc múlva kicammog a csuklósunk, és befut két tömött busz, pezseg az élet a placcon, még nincs fél hat. Ez ilyen. Pont az a jó benne, hogy nem tökéletes. Mint az élet.

Segíts, hogy segítsek!
Amint észleltétek, megy a sűrű közönségszavazás a „21 párbeszéd” oldalán! (nyitóoldal, majd ráklikk a 21 párbeszéd gombra) Egy fórum is üzemel, melyben minden van, ami kell, és ami nem is, de az a jó hogy igen dinamikus és helyenként építő dolgok is elhangzanak, döntések születnek. Én, bár későn eszméltem rá, de elkezdtem szervezni, hogy minél több szavazatom legyen: giga-családom, barátok itthonról és külföldről, a szakma egy része pár fórum, blogok. Az eredmény fergeteges lett, fél napig első helyen voltam, persze ez azért mert sokan kifogtak a technikán, kreatívan használták. (ha részletek érdekelnek, olvasd el a fórumot, igenjó, mulatságos, tanulságos, drámai.)
A beszélgetések során, egy fórumbeírás mentén (saint! zseniális!!!) úgy állapodtunk meg, ha nyerek, a díj 60%-át odaadom az árvízkárosultaknak (az első díj 60%-a 300ezer Ft). Ez most itt fontos kérdés, és van egy másik civil kezdeményezés is, ami a tűzijátékok és az árvíz kapcsolatát tárgyalja, úgyhogy nem vagyok egyedül! Aláírásos e-mailok is keringenek ezügyben, a kormány dönteni fog e kérdésben hamarosan! Arra szeretnék kérni mindenkit, akinek van ideje és kedve, segítsen, mert nem csak rajtam segít, hanem olyan embereken is, kiknek lehet, hogy nincs fedél a fejük fölött. És ez azért jó, mert így a public-art nemcsak szépelgés vagy szórakoztatás, hanem konkrét beleszólás az életbe, mások életébe. A rendszer úgy van megoldva, hogy naponta lehet egy szavazatot leadni ugyanarról a gépről. A szavazás július 31-ig tart, úgyhogy ha kicsit számolunk, láthatjuk, hogy van esély.
Köszönöm szépen, és hajrá!

Első

2010-06-14T22:39:00.013+02:00

Ma hajnalban a pécsi budai buszállomáson elkövettük az első tűzijátékot, mely a „21 párbeszéd” public-art projekt keretén belül zajlott le. Ez az esemény a „Jó reggelt!” címet viseli, és először Romániaban követtük el Raluca Voinea segítségével.
Most csak egy rövid képi ízelítőt ajánlok a hajnali eseményekről, de ha lemegy a második is (június 25, péntek, hajnal 5 óra után. Mindenkit szeretettel várunk!), akkor mindkét esemény videó dokumentációját posztolom, valamikor hónap végén.

Small English

2010-06-11T13:57:00.003+02:00

Főleg a dokumentálás miatt teszem fel ezt a képet:
megjelent a

TimeOut Budapest (in english)
Budapest's Listings Bible
June 2010, Issue No.17 • 495Huf

Ami vicces, hogy egy dupla oldalon (68-69) három Szabó is szerepel, mindhárom művész, rajtam kívűli két Szabónak (Dezső + Ádám) közös kiállítása (Mané & Moné) a napokban zárt a Stúdió Galériában.
Ezen kívűl két kiállításajánlat: ACBben AC/BC és az Ernstben Várnai Gyula.

The Knot – élet a repülőtéren

2010-05-31T00:29:00.010+02:00

először is ezt kell elmondani: zseniális dolog a városi terek okos használata! A tempelhofi repülőteret a városi kormányzat „átadta" a lakosságnak használatra, Európa egyik legnagyobb szabadídős parkját hozva létre ezzel a tettel. És tényleg elképesztő nyüzsgés tud lenni egy verőfényes vasárnapi délután ezen a placcon.

De kezdjük elölről.
A Knot egy mozgó platform, most már útban Varsó felé, az ottani nyítás két hét múlva 17-én.
Egy sebezhető struktúra, kitéve az időjárás változásától elkezdve a vandalizmusig mindennek, amit el lehet képzelni. Bázisa egy átépített kisteherszállító, melyhez kapcsolódnak az „elefántok", melyeknek most jobb meghatározást nem találtam. Majdnem csak területmeghatározásként működnek, a közösségteremtő funkción túli egyéb funció (pl.:védelem) elenyésző.
Megérkezésünk napján még nem álltak lábukon a levegőmonstrumok, és minden nagyon nehezen akart beindulni, miután a vihar több napig szüneteltette a tábort és annak minden programját. De ennek ellenére elkészítettük első almatortánkat, melynek híre hamva sem volt közvetlen az ebéd után, amit helyszínen készít naponta egy saját szakács.
Rövid kitérő az Instructaj-ra, mely minimális eszközökkel tesz meg mindent annak érdekében, hogy az ember jobban érezze magát: szauna, arcpakolás, torna, szundi.
Második Sound of the Kitchen fellépés eredménye egy répatorta, közvetlenül ezt követi egy aszaltszílvás-mákos, melynek sokkal nagyobb visszhangja van mint előző társának. Meg kell említeni hogy a gyerekekkel való együttműködés ezennel is elmaradt, viszont Maja nagy erőkkel vett részt a happeningben, órákig énekelve a mikrofonba, ezzel is színesítve – s olykor elnyomva – a hanginstallációt.
Utolsó eseményünk vasárnap délután követtük el, és mindazt amit nem kaptunk meg az elmúlt napokban (a gyerekek hiánya a projektből) most sokszorosan, robbanásszerűen volt jelen. Meg is nehezítették az életünket, de erre szükség volt, éreztük hogy amit csinálunk az eljut hozzájuk, megértik a működését és a fontosságát is, nem beszélve a sütik elfogyasztásáról. A hangulat akkor hágott a tetőfokra amikor elkezdődött a karaoke, és a helyiek is kötelezőnek érezték az éneklést. Fergeteges este volt.
Ezen kívűl még meg kell említeni, hogy nagyon sok érdekes dolog történt: screenings, lectures, discursive dinners, talks, walks, presentations, concerts, cakes and more karaoke.
Hogy pontosan fejezzem ki magam.

Mindenkit nagy szeretettel buzdítok arra, hogy Varsóban, vagy Bukarestben látogasson el a Csomóhoz, mert lehet, hogy válaszokat is kap majd a hely által generált újabb kérdések mellé.

A csomó

2010-05-15T22:18:00.005+02:00

Kedden indulunk Bejával és Majával a Knot-ra, mely egy mozgó platform: Berlin után Varsó majd Bukarest a megállóhely, októberig eltart a vándorlás. A Knot közösségépítő, társadalomkritikai és politikai események helyszíne: közös játékok, főzés, beszélgetések, viták, vetítések, koncertek.
Mi minden második nap délelőtt gyerekekkel fogunk együtt sütiket készíteni, és mindehhez egy hanginstalláció is társul. Ezen kívül Jackie Triste is koncertezik.

Új helyszín

2010-05-13T15:58:00.006+02:00

Június 14-én hétfőn és június 25-én pénteken a pécsi budai autóbuszállomáson reggel 5-től újra látható lesz a „Jó Reggelt!” esemény.

2010-04-21T10:51:00.000+02:00

Indul az Utazó Rajziskola

2010-03-19T22:41:00.004+01:00

Gallery by Night 2010

1991 óta a Stúdió Galéria és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója évente egyszer, megrendezi a Gallery by Night című kiállítás sorozatot. Egy héten keresztül minden este nyitva tart a Stúdió Galéria, és naponta más-más kortárs képzőművész, illetve művészeti csoport arra az egy alkalomra tervezett munkájával találkozhat a közönség. Az évek során számtalan alkotó került ennek során egymással munkakapcsolatba, s együttműködésük eredményeként valósultak meg az éjszakai kiállítások. Az idei Gallery by Night szintén hasonló együttműködéseken alapul, azonban az esti kiállítások alkalmával mégsem a művészek alkotásai lesznek láthatóak.

Az Utazó Rajziskola

Az Utazó Rajziskola egy oktatás alapú, közösségépítő eseménysorozat, melynek első állomása és debütálása a 2010-es Gallery by Nighton lesz. A felvetett témák mentén, meghívott művészek és szakemberek délelőttönként „rajzórákat” tartanak a Stúdió Galériában, majd az itt készült közös munkákból estéről-estére kiállítás nyílik. A különleges rajzórákon olyan középiskolás fiatalok vesznek részt, akik az előzetes felhívásra jelentkeztek. A rajzórák célja elsősorban nem a rajz tanítása, hanem egy minél konkrétabb kommunikáció elősegítése a rajz segítségével. E – csapat munkában elkövetett – kommunikációs kísérletek lenyomatai az esti megnyitókon lesznek láthatóak, ahol a látogatók betekintést nyerhetnek egy műhely-szituációba, és a néhány órával korábban megszületett munkákat bemutató friss és dinamikus kiállításba. Az esti kiállításokon látható munkákon keresztül a művészek által kidolgozott "alternatív" oktatási mód, vagy munkamódszer is megismerhetővé válik. A rajzórákat vezető művészeknek és szakembereknek itt tehát csupán segítő szerepe van: ők alkotják meg azt a helyzetet, amelyben a Rajzolók dolgoznak, és témafelvetéseikkel ők biztosítják a közös munkához szükséges keretet.

1. Döntésfa: A „rajzóra” során, olyan modellek építése a cél, melyek segítségével elképzelt jövőbeli események és történések szimulálhatóak. Például: Mi lenne, ha megszűnne a pénz? Három-négy nagyméretű modell megalkotása a cél, melyet rajzok, jegyzetek és műveletábrák segítségével, nagyméretű fém táblákon hoznak létre a résztvevők.

2. Amortizált ütés: Hogyan dolgozzák fel a fiatalok a médiában, az utcán, esetleg a családban látott/tapasztalt erőszak tényét? Milyen pozícióba helyezkednek ilyenkor és miként értelmezik azokat? A „rajzóra” során, - egy erőszak-ellenes kampány részeként- a Rajzolók megfogalmazzák a társadalomban elhatalmasodó agresszióval kapcsolatos állásfoglalásukat, melyhez a városi vizuális kommunikáció sajátos nyelvezetét és műfajait is felhasználják.

3. Mi más?!: A résztvevők performatív gyakorlatok és rövid drámajátékok segítségével közösen felidézik a kiközösítettség érzését, majd az ennek hatására született érzéseket és gondolatokat rajz formájában rögzítik. A gyakorlatok sokfélék, a résztvevők aktív jelenléte elengedhetetlen.

4. ABC: A „rajzórán” résztvevők a tévé hatását, a médiák mechanizmusát vizsgálják: létrehozzák és generálják az alávetettség helyzetét, melyben a fogyasztó azt hiszi, választhat. Egy hosszú tévéadáson keresztül jut el az információ a Rajzolókhoz, melyet a jelenlévő művészek olykor megállítanak, kommentálnak és különböző illusztrációs betétekkel magyaráznak.

5. Az emberek azok állatok: Egyéni tablók és egy kollektív faliújság megalkotása a cél, melyen az ember és a környezete témakörét járja körül a csoport, érintve az ipari növénytermesztés, állattenyésztés témakörét, a szükséges, elégséges, felesleges és túlfogyasztás fogalmát.

http://thetravellingdrawingschool.blogspot.com/
http://studio.c3.hu

Transport

2010-03-07T12:24:00.004+01:00

Szállítmány: Hollandia-Románia 2005
3 x 100 x 70 cm,
ceruza papíron,
2010.

Örülök, hogy kész van!

Visszaszámlálás

2010-02-09T20:30:00.002+01:00

Elindult az Utazó Rajziskola projekt blogja.

Használjátok egészséggel!

Időszerű alkalmazások

2010-01-18T19:39:00.004+01:00

Ajándék

2009-12-18T21:04:00.005+01:00

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója vezetősége által felkért 4 tagú zsűri - Beöthy Balázs, Fenyvesi Áron, László Zsuzsa, Szacsva y Pál - idén Orbán Györgynek, Surányi Miklósnak és Szabó Péternek ítélte a Díjat.

A rakétát ennek örömére Siegmund Ákostól kaptam.

Készülődés

2009-12-01T18:04:00.003+01:00

A hétvégén lesz egy performance-fesztivál, ahol egy kisérletet hajtok végre. Itt látható a készülődési fázis, mely sokmindenre enged következtetni. Ahogy hazajövök, elmondom mi volt.

Sketchbook Revisited

2009-12-01T17:51:00.012+01:00

Holnap nyílik a Present Szalonban egy grafikai vásár-kiállítás, és nagyon furcsa, hogy szerepelek rajta, mert ismeretlen terep és profilidegen is. Lehet, hogy éppen ezért érzem kihívásnak.
Majd az eredményekről is lesz egy poszt, az ünnepek körül.

New Arrival

2009-11-20T10:58:00.006+01:00

Egy relatív régi kiállításhoz kapcsolodó kiadvány, melynek szerkezete inkább a vázlatfűzet mintsem a katalógus felé tendál.
Van benne egy CD, melyen egy koncertfelvétel van: a Snake Figures Arkestra követte el a megnyitón.
Megrendelhető, esetleg: www.argobooks.de

nov. 23

2009-11-11T17:32:00.000+01:00

The Roving Musicologist

2009-10-29T21:54:00.003+01:00

Van egy srác (Joseph Foss) aki ezt csinálja: http://rovingmusicologist.tumblr.com/, és járt többek között Dunaújvárosban is, a Garázsfesztiválon, felvételeket készíteni. Ez a dolog - bár J.T. az apropója - nem J.T.-ért fontos, hanem egyáltalán: mert mind minden jó a projekt, olyan mint az élet maga. Ez az élet maga, s nem olyan mint.

Ha valaki akar vele találkozni, december elején Istambulban lesz (újra), de addig lehet hogy Kína, vagy India. Még nem döntötte el.

J.T.

2009-10-28T15:55:00.004+01:00

rövid hír, három link:

hétvégén Jackie Triste koncert az eR: :Re Fesztiválon!
Hogy milyen? Nézd meg itt.
Napokban jelent meg a hálon a jó hangulatú dunaújvárosi Garázs Fesztiválról egy rövid film, ezt is ajánlom figyelmetekbe!

Index

2009-10-26T17:22:00.008+01:00

A „100 to Watch” honlap és könyv ezen a héten kerül bemutatásra Bukarestben!
Kicsit kommerc, kicsit trendi, kicsit minden, de ahogy egy jó túrkálóban, lehet találni kedvünkrevaló dolgokat.

Részletek késöbb, addigis jó böngészést:
http://www.100towatch.ro/

time capsule

2009-10-24T23:58:00.002+02:00

Osztó

2009-09-15T15:25:00.006+02:00

A kiállításon sokaknak egyből az jött le, hogy ez a SzorzóForint valójában az abszolút gazdasági romlást hordozza magában, mert bármely számot megszorozzuk Nullával, az eredmény Nulla lesz. Tehát lehet bármennyi pénzünk, ha magunkat gazdaságilag a földel akarjuk egyenlővé tenni, csak vásárolnunk kell egy SzorzóForintot, és máris kész a baj.

Úgyhogy, hajrá, várom a merész jelentkezőket!

Itt van Várnagy Tibor videója a kiállításról, fogadjatok ezen a csatornán keresztül is szeretettel.

Kicsi angol + kiállítási képek

2009-09-11T10:54:00.008+02:00

MultipliForint
Simple and widely applicable economic proposal
for solving the financial problems of the needy

The proposed new currency’s real value is zero: it has operational value most of all. It can be deployed in sticky situations, when expenditure cannot be avoided any more, but the amount disposable falls short of the required sum. The new currency is of greatest benefit to the ones for whom money is always present as a concrete object; whose response to the question “How much money do I have?” is determined solely by the number and denomination of the very bills in their pockets and purse. The MultipliForint provides no definitive solution; rather, it can be conceived of as a kind of joker card. It requires neither bureaucracy, nor control by authorities. Its use is considered feasible in a primitive and reductive system. The MultipliForint has no value of its own, but when attached to any real bill (500, 1000, 2000, 5000, 10,000, 20,000 HUF), it multiplies that bill’s value by 10, adding AN EXTRA ZERO. Under the current circumstances, this method makes it possible to acquire a total sum of minimum 5000, maximum 200,000 HUF. There is only one important rule to observe: it is permitted to multiply only one bill with one MultipliForint per transaction.

A tárgy

2009-09-09T23:43:00.002+02:00

A kezembe tartom a SzorzóForintot!
Hihetetlen, de igaz, megvan a tárgy!
Holnap mindenképpen nézzétek meg a Trafóban, mert szép lett.

2009-09-08T15:23:00.001+02:00

2009-09-07T11:32:00.000+02:00

2009-09-06T15:35:00.000+02:00

2009-09-05T19:48:00.000+02:00

Oldalak

2009-09-04T23:37:00.002+02:00

már unalmas mindig a virtuális érméket nézegetni, így arra gondoltam hogy induljon el egy jegyzetfüzet sorozat, melynek nincs nagyon "szövegtámasztékja", csak úgy vannak, egyszer-egyszer megjelenve a virtuálban. Hátha valaki nézi.

Ha minden igaz

2009-08-11T10:39:00.003+02:00

Ha minden igaz, akkor a SzorzóForint is látható lesz a Trafóban, a szeptember 10-i megnyitón.
Ezek most a tervek, remélem kivitelezhető lesz a tárgy is.
Mindenkit szeretettel várunk a megnyitóra!
Addigis további szép nyarat!

Szorzóforint

2009-06-08T00:31:00.004+02:00

Valóságos érme, melynek önmagában nincs értéke, de bármely valóságos bankóhoz csatolva felszorozza azt 10-el, primitív megfogalmazással +egy nullát ad hozzá. Így, ezzel a módszerrel elért legkisebb összeg 2000, legnagyobb 200000forint lehetséges a mai helyi viszonyok között. Látható, hogy a javaslat nem nemzet- és világgazdasági tényező, éppen ezért akkor van tétje ha igazán forgalomba kerülhetne a Szorzóforint. Bizonyára lennének emberek kik szívesen használnák, ill. kénytelenek lennének használni.
A használata szigorú szabályokhoz kötött, melyek leírása egy kis prospektusban csatolva lenne minden egyes Szorzóforinthoz. Ez a rész még kidolgozás alatt.
Az érme átmérője 3cm, valamivel nagyobb mint az 50 forintos, színe és anyaga réz, mint a 20-asé, vastagsága a 100-asé. Design szempontjából a most aktuális forintra hasonlít, annak minden időszerű jellemzőjét magán hordja (a csatolt kép nem végleges ajánlat). Nem tudom mennyit kéne belőle gyártani, mondjuk ezer darab kezdetnek jó, aztán majd meglátjuk.

I.J. 5

2009-06-03T11:41:00.003+02:00

I.J. 4

2009-06-03T11:28:00.002+02:00

I.J. 3

2009-06-03T11:10:00.002+02:00

I.J. 2

2009-06-03T10:49:00.002+02:00

Időszerű jellemzők

2009-06-03T09:32:00.006+02:00

elkezdek egy videó-post sorozatot, melynek témája az aktuális környezet melyben élek. Nem akarom használni az országimage szót, nem akarok belekeveredni nagyon. Van véleményem, de az szatelit, és csak igy tudom megközelítei a témát, mozgóképekkel, mért ha elkezdeném verbalizálni, akkor sokrétű gondhalmaz keletkezne, káosszal és enyhe keserűséggel (tonic) keverve.
Szóval ettől a koktéltól megkimélek mindenkit, s magamat is.
Ha átlöttem mind az öt videót, – kezdetnek ennyi elég kell hogy legyen – lehet hogy a végén még irok egy pár sort az összefüggésekről. Lehet.

Utolsó Bartered post

2009-06-01T00:18:00.008+02:00

Arra gondoltam hogy nem lovagolok tovább ezen a témán, lehet hogy annyira zárt a rendszere, hogy nem tud egyszerű primer módon interaktíválni.
Így még két-három felhasználási lehetőséget elmesélek, majd abbafejezem ennek a munkának a menedzselését ezen a téren.

Szóval: mivel a munka eléggé nagy kiterjedésű, kézenfekvőnek látszik a gondolat hogy ki kéne „türemkednie” a galéria teréből, tehát valamifajta „bent is és kint is” szitu kialakításán gondolkodtam.
A publikus térben használni ezt a munkát nekem nagyon vonzó, és nem bánnám ha a VIII. és IX. ker., utcáról látható, bármilyen minőségű tűzfalain megjelennének ezek a szövegek, el nem érhető, de olvasható magasságban, és ott is maradnának valameddig, akár bármeddig is. Ennél a verziónál arra kell figyelni, valahogy egy relatív rövid idő alatt körüljárható területen legyenek kihelyezve, illetve meglegyen a lehetősége az arra „csak úgy” sétálóknak is arra hogy összekössenek néhányat, lássák az összefüggést.

Ezen kívül még van kettő: az egyik bombasztikus és irreális, úgyhogy azt mondom előbb: a Trafó szép nagy fehér homlokzatán ez a munka kitűnően virítana, ott lenne, mondjuk így, ereje teljében. Elférne, érvényesülne, reklámértéke se lenne elhanyagolandó.

A másik egy számomra érdekes és kihívást rejtő, dialógus alapú verzió, mely veszélyes is lehet, mivel más művészek munkáihoz kapcsolódva használnám, „értékesíteném” a munkát. Így, bár alárendelt helyzetből – lábjegyzet, pl. – beszélnék, mégis megváltoztatnám, vagy legalábbis eltolnám az értelmezési tartományt valamerrefele. Ehhez az kell, hogy a „másik” művész is érdekelt legyen ebben, majd találjuk meg azt a mondatot, melyet bár én ajánlok, mégis ő kell elfogadja.

Szóval ez ilyen...

Személyes beszélgetésekben még szó esett arról is hogy esetleg tekintsek el a szövegek mostani formájától, és használjam csak az ideát, új formát kerítve neki, például aszfaltfestés.
Úgy érzem ez, majd ha tényleg szükségeltetik, akkor egy új post-ot kíván.

Nem itt

2009-05-25T22:41:00.021+02:00

Igen, lehet jogosan mondani hogy sokat hiányoztam innen.
Máshol voltam, nem itt, de annyira, hogy a napjaim struktúrája is más volt, így az állandó virtuális béklyó sem tudta aktivizálni magát, és én sem magam benne.

Közzé teszem hogy mivel foglalkoztam az elmúlt időszakban, ha van comment, bátran tegyétek meg hogy irtok.

Szóval a projekt:

JÓ REGGELT!
(Tűzijáték a munkába igyekvők tiszteletére)

Helyszínek:
VULCAN S.A. Bukarest
UZUC S.A. Ploieşti
MEFIN Sinaia
Az események május 19-21 között zajlottak le, kora reggeli órákban.
Szabó Péter projektje az E-cart.ro szervezésében
Kurátor: Raluca Voinea
Kamera: Kürti István, Oláh-Badi Levente

A tűzijáték eseményét a megszokott időpontjából áthelyeztük a reggeli, hajnali órákra, amikor az emberek munkába mennek, és egy köztes állapotban vannak, még nem dolgoznak, de már nem alszanak, az „önműködő rendszeren” haladnak a munkavégzés helyszínére. Ennek az „útnak” a végén, közvetlenül a gyárbejárat előtt történt a tűzijáték eseménye, mely teljesen spontán módon meglepetés- és ajándékszerű volt, nem előzte meg bejelentés, engedélyezés és egyéb bürokratikus hókuszpók.

A tűzijáték mindennapi funkciója a nagy tömegek ünneplése, illetve valamifajta közös „fogyasztás”, mely ingyenes, bárki számára „ott van”, csak jelen kell lenni. Gigantikus, éppen ezért van benne valami fenségesség, amihez a nagy tömegeknek a tűzijáték idejére hozzáférése van, tehát ellenállhatatlan és fontos. A tűzijáték általában valaki által fel van ajánlva ill. finanszírozva, – központi hatalom, nagy cégek vezetése, intézmények – ajándékként értelmezhető első látásra, másfelől meg egy olyan dologként „ami jár” a munkásoknak vagy mindenkinek. A politikai agytompítás részeként is felfogható, a felejtés eszköze mely ellensúlyozni próbálja az emberek napi életének problémáit és robotját.

A maga az esemény egy egyszerűnek tűnő helyzet: három városban, egymás utáni napokon korareggeli órákban 3-5 perces tűzijáték volt, melyet konfetti és színpadfüst egészített ki két helyszínen. Az esemény végén megafonba elhangzott kétszer egymás után a következő szöveg:
Jó reggelt, és jó munkát mindenkinek!

Az akció a munka és a munkások rövid, jelzésszerű ünneplése volt, amihez semmit nem lehetett kötni (politikai vagy gazdasági hátsó szándék), nem volt ezen kívül plusz üzenete vagy mondanivalója. Ez egy gesztus a társadalmi szolidaritás mezejéről.

Kedves 009

2009-05-16T11:07:00.006+02:00

A dolgok nem fognak saját maguktól működni, mert hát miért is? Mi lenne az a mozgatórugó ami ez egész dolgot aktivizálná? Hiszen nincs semmi, csak egy játékszabály, meg egy alig-cél. Szóval ennyitől nincs mi működjön, főleg úgy, hogy nem vagyunk sokan. Lehet hogy kéne még „toborozni”, szűkítetten újrafogalmazott felhívással, vagy konkretizálni a vágyakat, ha vannak egyáltalán.

De ennek ellenére, hogy semmi jónak romtója ne legyek, és ne csak a bevett, rám jócskán jellemző „semmise jó itten” hozzáállást kövessem, az általam preferált propózókat felsorolom:
http://pause.freeblog.hu/
http://www.green-card-lottery-eu.org/
http://www.csabaszentesi.blogspot.com/ - structure of the mess
http:/ir/amennyelehetfrisslevego.blogspot.com/

ezek nemcsak tetszenek (mert tetszik más is, csak úgy, tetszik, mert mondjuk szép és annyi), hanem érzek valami kötödést közöttük, főleg a vízió miatt. Most nem fogom részletesen tárgyalni hogy melyek azok a kapcsolódási pontok, – mert mindjárt megy a vonatom – de felsorolok egy pár web2-es címkét mely ezekre a melókra ragasztani tudok: az afunkcionalitás fontossága, repetició, konstruktív cinizmus, építő értelmetlenség, és valamiféle fel-fel bukkanó szociális érzékenység.

Közben befutott SzentesiCsabi levele, de én is ráerősítek: A S.R. zöld kártyáját mindenkeppen vissza szeretnem „szerezni”, mert, mert... Szóval azon kívül hogy jó, úgy érzem hogy ehhez a munkához van a legközelebb az enyém, hogy azonos nyelvet beszélnek (s ez nem az angol...), vagyis vannak közös pontok.

A levegős projektet én egy abszurd rövidfilmben tudnám elképzelni, rövid játékfilmben, ahol nem vetődnek fel amúgy jogos kérdések, amik itt is megfogalmazódnak:
http://amennyirelehetfrisslevego.blogspot.com/2009/05/normal-0-microsoftinternetexplorer4.html#comments
És akkor el is lehetne menni a végsőkig, hogy csakugyan a budai hegyekből van bevezetve a levegő, bár a Tamás felvetése is meggondolandó.

Valamikor folyt. köv. most rohannom kell...

11

2009-05-10T22:50:00.013+02:00

ez a pont egy választóvonal (a pont mint vonal, érted...): a publikussá válással kezdve átminősülnek a dolgok. Sok minden még nem tiszta ezzel a bartel-ügyel kapcsolatban, de van rá lehetőség tisztázni útközben. Így volt kitalálva amúgy is ez az egész, ha jól értem.

Miként tud kapcsolódni két vagy több összetevő, a dialógusnak milyen esélye van a felvázolt rendszerben és nyelven?
Milyen a valóságos magyar gender, mennyire konkrét vagy indirekt?
Mi a kicsi és mi a nagy, vagy, mi az ami elfér és hol, hol nem?
Miként lehet (szabad?) használni a várost mint felületet munkák bemutatására?
Ki lehet-e alakítani egy tag-szerű hálózatot a real-space-ben, melynek nyúlványai beérnek a kiállító térbe?

Még van egy pár, de most haladjuk, lássuk mi lesz!
Csak semmi pánik és rossz előérzet!

agyag

2009-05-10T18:55:00.005+02:00

black 100%, black 70%

2009-05-03T18:00:00.022+02:00

Lassan elkezdem mondani hogy miről van szó. Ez egy félúton levő projekt, melynek az alapja már kész van, csak a kivitelezés része akadt el kábé 67%-nál. A fenn látható szövegekből ami 100Black az létező, materiális forma, a 70Black az idea-forma, a létrehozásra váró.

Have you ever bartered before?
A cím egy fontos kérdést továbbit: használtad a cserekereskedelem formáit? Ez a kérdés egy olyan világban ahol mindent le lehet és kötelező is lefordítani pénzre, provokatív, kisközösség építő és egyben utópisztikus felvetés is. A szövegtöredékek egy laza, képlékeny, de felismerhető szerkezetet rajzolnak ki: valós problémát fogva körül alakítják ki azt a szellemi teret, amelyben a munka kibontakozik, kérdéseket tesz fel, segítséget ajánl és humort aktivizál. Az általam írt ill. mixelt mondatok segítségével az aktuálisan észlelt szociális, (kultúr)politikai, mikro-gazdasági problémák különböző oldalról világíthatóak meg. Nincs bennük direkt kijelentés vagy aktivista célirányosság, inkább kérdés- és jelzésként állnak az általuk generált szellemi térben.
A munka leginkább egy olyan sokrétű játékhoz hasonlít, melyben az információk és megoldások végleges formája nem a szerző, hanem a befogadó kezében (fejében) összpontosul: éppen ezért nyitott struktúrájú. Tehát a befogadó a jelentés formálásának aktív résztvevője. Nagyon klasszikus formai megoldásokból kiindulva (kézzel mintázott, égetett agyagformák használata) a jelentéstartalom átadásának és építésének egy kísérleti formáját hozza létre. Emellett a mindennapok küzdelmes helyzeteire is reflektál, így próbálva bátorítani kinek-kinek az egyéni ellenállását.
A munka – angol nyelven készült, mert külföldön kezdtem el rajtuk dolgozni 2008-ban – folytatásra, ill. befejezésre vár. A már meglevő mondatokkal (17-20) leteszteltem ezt a működést egy londoni kiállításon, és valódi kommunikációt generáló helyzet alakult ki. A munka jelenlegi állapotában nem teljes, a hiányzó – idea-formák – szövegek száma 15 és 20 mondat között mozog.

köszöntő

2009-05-02T23:42:00.003+02:00

Csaksemmi, és ezután jöhetne egy szó, vagy mondatrész. Pánik az. Van bloggom (is), kell hogy legyen, másként nem lehet. Bejelentkezni szeretnék valahová ahová másként... Szóval vannak kijelölt utak. Sok esetben ez jó, szeressük is, bár élethelyzete válogatja. Most ez kihívás. Nevezzük meg így. Valamit jól megcsinálni, mert kell. Nem úgy kell, hanem ez az egyetlen verzió. Mert ez így más, már. Nem tudom eldönteni, hogy mi lesz ezzel a „hellyel”, miután már. Jó, hogy nem lehet eldönteni most. Bár az idővel való sáfárkodásomban ez a blog megint csak – semmi – egy rossz pont. De lássuk mi az. Amiről szólni fog ez az egész, az egy homályos ügy, melyben nem fogok tudni támpontokat adni, mert klasszikus értelemben nem is azok a valamik amik vannak. Ami van, az csak ennyi:

mikrofon próba: egy, kettő, egy

2009-05-02T23:39:00.004+02:00

Have you ever bartered before? What is primitive? Can you wear a suit? Explode Baby! Give me some inframince. Giving strengths away. This is your fancy fence? Savouring acoustic nuances. Some people are really enthusiastic about the idea of being free. Never enter award competitions. Just don’t. It’s not good for you. Reflux. Re. Blossom, blossom, heavy blossom. Emotionally absent figures. Surviving is nice. Subversive sausages. Proper mental block. Self censored life to live, every day a mild to bleed. You check yourself, finish the light, chose n push, use the art. The camera appears to stop, pleased on public hate, able to trash the comfort, what I mostly make. Look up pale insane, it’s a field of vivid gaze, but you must be faker, put out some trace. Total disillusion strongly recommended. Major delays. Choose a day, chance to come. Better nothing than this. Let’s imagine a wound in this shape. Trust your senses carefully. Don’t spend your free time. Invest it. Investing is cool. Nothing. Life as a break. Everything is important. Attempt. Fuck off fun. There is no difference. Wreckless wrights. Let’s not get carried away. Zeit. Angst.