25-én hajnalban elkövettük a „21 párbeszéd”-hez tartozó utolsó tűzijátékot. Az esemény nem volt problémamentes, de produktumként fejlődés volt az elsőhöz képest, a Pyromix jóvoltából. A tűzszerészek ritka jófej emberek, kik nemcsak lenyomták a melót, mert azt le kell, bármi is van, hanem kreatívan, tele új ötletekkel és flexibilisen álltak a feladat elvégzéséhez, öröm volt velük dolgozni. Pár szót a problémákról, melyek nézőként többféleképpen értelmezhetőek, most az én szemüvegemen keresztül kell nézni mindezt. Nagy dilemma az, hogy mikor kezdjed az eseményt, mely egyszeri, és nem több 4 percnél. Sok tényező befolyásolja, ebből kettő a legfontosabb: a Napkelte, és a nézők száma. Ügye, ez egy buszpályaudvar, ahol a buszok rendszeresen mennek-jönnek, tehát a hely ritmusára érdemes ráfeküdni, ha azt akarjuk, hogy minél több ember lássa az eseményt. Úgy döntöttünk, hamarabb kezdünk, hogy ne égesse ki a tűzijáték képét a Napkelte, mely ez esetben hátulról támad (ezért be is vonultunk a fák elé, hogy legyen háttér.) Igen ám, de szorult a hurok, amikor egy busz 5,05-kor elvitt magával úgy 60 embert, a gyomrom kezdett összerándulni. Szerencsére az ég felhős volt, így mély rózsaszínben pulzált a keleti részen, de a fénynek még nem volt ereje, haladékot kaptunk, de hamar kellett dönteni. A pályaudvar másik végén befutott egy tömött busz, és az embermozgás felélénkült, kb 40-en mozogtak a téren. Kezdünk!!! 
Nagyon szép minden, újdonság a lila füst és a fütyülő hangeffektus, mely végigkövette az egész eseményt. Működik minden, a buszokról is minket figyelnek, mosolyok kúsznak az arcokra, de egyszer csak becammog egy nagy csuklós-busz. Én elé állok, mutatom, hogy tűzijáték, ha lehet ne jöjjön most be, még van a műsorból 30 mp., de a csávó nem kaphatott kakaót reggel, arcán se igen, se nem, jön tovább, és a legszerencsétlenebbül beáll a képbe, így a konfetti az oldalára szóródik, és a csodaszép hét szikrajettet is csak az elkövetők és a kamerák látják. Elszomorodok. Az esemény végéhez ért. Két buszban is tapsolást látok, a közelebbiből hang is kiszűrődik. Ez jól esett. A kollegák is lelkendeznek. Én is próbálok visszamászni az objektív értékek világába. Két perc múlva kicammog a csuklósunk, és befut két tömött busz, pezseg az élet a placcon, még nincs fél hat. Ez ilyen. Pont az a jó benne, hogy nem tökéletes. Mint az élet.
Segíts, hogy segítsek! Amint észleltétek, megy a sűrű közönségszavazás a „21 párbeszéd” oldalán! (nyitóoldal, majd ráklikk a 21 párbeszéd gombra) Egy fórum is üzemel, melyben minden van, ami kell, és ami nem is, de az a jó hogy igen dinamikus és helyenként építő dolgok is elhangzanak, döntések születnek. Én, bár későn eszméltem rá, de elkezdtem szervezni, hogy minél több szavazatom legyen: giga-családom, barátok itthonról és külföldről, a szakma egy része pár fórum, blogok. Az eredmény fergeteges lett, fél napig első helyen voltam, persze ez azért mert sokan kifogtak a technikán, kreatívan használták. (ha részletek érdekelnek, olvasd el a fórumot, igenjó, mulatságos, tanulságos, drámai.)
A beszélgetések során, egy fórumbeírás mentén (saint! zseniális!!!) úgy állapodtunk meg, ha nyerek, a díj 60%-át odaadom az árvízkárosultaknak (az első díj 60%-a 300ezer Ft). Ez most itt fontos kérdés, és van egy másik civil kezdeményezés is, ami a tűzijátékok és az árvíz kapcsolatát tárgyalja, úgyhogy nem vagyok egyedül! Aláírásos e-mailok is keringenek ezügyben, a kormány dönteni fog e kérdésben hamarosan! Arra szeretnék kérni mindenkit, akinek van ideje és kedve, segítsen, mert nem csak rajtam segít, hanem olyan embereken is, kiknek lehet, hogy nincs fedél a fejük fölött. És ez azért jó, mert így a public-art nemcsak szépelgés vagy szórakoztatás, hanem konkrét beleszólás az életbe, mások életébe. A rendszer úgy van megoldva, hogy naponta lehet egy szavazatot leadni ugyanarról a gépről. A szavazás július 31-ig tart, úgyhogy ha kicsit számolunk, láthatjuk, hogy van esély.
Köszönöm szépen, és hajrá!
