2011. február 27., vasárnap

a Szociál Bazár kiállításról

Február 15-én este 7 órától nyílt a Szociál Bazár kiállítás mely rövid leírása sok helyen olvasható, de ide is bemásolom, hogy legyen minden egy helyen.

ENG.: Social Bazaar

One artist chose ten of his works and divided them between other artists, so they would create something new and of their own, using his works. These ten works cease to exist in form and content but this decision starts a new process, looking even more hopeful than in the beginning. The intellectual potential of recycling is quite big, in a way we could call this project teamwork. The original form or context of these recycled works won’t be seen at the exhibition but we will see photos documenting the progress of their metamorphosis from the very beginning as they become new works of art.
The exhibition of the ten brand new ’surprise-works’ will be opening with Szacsva y Pál’s sound performance.



„Sok az olyan műalkotás, mely elkészült, be lett mutatva, majd nem él tovább: műként meghal, porfogóként funkcionál egy műtárgyraktárban. Felesleges tárgy. Lehet, hogy rendelkezik még szellemi potenciával, vagy ha nem, akkor az anyag melyből készült újrahasználható.

Az is cél lehet, hogy minél kevesebb anyagból létrehozható legyen új és jobb szellemi termék. Hogy a fölösleges újra legyen hasznosítva. Legyen szétosztva amink van; ha alkotások, akkor alakuljanak át valamilyen más formává – mely forma lehet művészeti vagy funkcionális.

Egy művész vette tíz munkáját és elosztogatta művésztársai között, hogy ők alapanyagként használva új, saját alkotásokat hozzanak létre: ezután saját nevük alatt, vagy koprodukciós alkotásként létezzenek tovább, és „próbáljanak szerencsét” a művészet dzsungelében. Az újonnan létrejött munkák az ő tulajdonukat képezik. A tíz alkotás formailag és tartalmilag megszűnik, de ez a döntés beindít egy folyamatot, mely akár a kiinduló pozíciónál is reményteljesebbnek látszik. Az újrahasznosítás szellemi potenciálja nagy, áttételesen csoportmunkáról is beszélhetünk e projekt esetében. A reciklált munkák addigi egyedi, illetve kontextuális formájukban nem jelennek meg a kiállításon, előző valójuk megszűnik, az egyes darabok átadásának pillanatától fotódokumentáción követhető végig az alkatrészek átalakulása, és új műtárggyá formálódása.”

A következő videó Horváth Tibor reciklálásának dokumentációja:


A megnyitóra nagyon sok ember eljött, én meglepődve örültem ennek, nem gondoltam volna, hogy így lesz. Lehetséges, hogy Szacsva y Pál kiállításmegnyitó performance is befolyásolta ezt a számot, ill. az online promo kisfilmek a kiállítás előtt.

Pár szó a performanszról:

„A jóslás, éppúgy mint a költészet, az időjárás jelentés vagy a politikusi sajtótájékoztató nem a valóságról szóló beszéd, hanem a valósághoz való viszonyulásunkat formáló tanítás. A kortárs eszmetörténészek felfedezték, hogy a politikai programokban való hit a vallásos elképzelésekben való hit mintájára működik. Ami a politika számára a demagógia az a vallás számára a babona. A „Jóslás magyar kártyából” című performansz gondolata azon a felismerésen alapszik, hogy a politikai demagógia és a babona nyelve nemcsak természetében rokon, hanem konkrétan is jelentős mértékben fedi egymást.”


A közeljövőben felkerül még pár dokumentációs anyag, ill. kritika is: az InEx, az Artpool, és a Magyar Narancs anyagai.

Febr. 28. hétfő: az InEx anyaga. Két mozgóképes dokumentáció a megnyitóról.

Márc. 2. szerda: BaJóTa anyaga. Szövegek és képek melyek a felajánlott műtárgyak átváltozásának dokumentálását szolgálták.

Márc. 3. csütörtök: a Magyar Narancsban megjelent Kürti Emese cikke: Nem mennek messzire címmel, mely kritika jogos szigorral közelít, bár figyelme elsiklik pár fontos összefüggés fölött, így szövege egysíkú lesz. Szerencsére a cikk szerzője örül is valaminek a kiállítás kapcsán a cikk harmadik harmadától, s ez már nekünk is öröm. Én mindenképpen hálás vagyok ezért a cikkért, remélhetőleg legközelebb messzebb is jutok.

Márc. 13 vasárnap: az Artportálon Baglyas Erika lelkesítő írása.

Köszönöm minden művésznek a jelenlétet, és hogy komolyan vették a meghívást, kihívást.
Szerintem ez egy jó anyag, és formailag is újszerű megközelítést mutat a jelenkori helyi tendenciákhoz képest. De ne fényezzük magunkat, majd a lehúzó kritikák után lehet, hogy korrigálni kell ezt a postot. (nem korrigáltuk ☺)