Az enema helyei

Június 23-án a Gondozó nevű kellemes helyen végre én is átvehettem az NMA díjat, a Hetedig Díjkiosztó Gálán.
Örültem neki, mert már kellett egy díj, olyan díjtalannak éreztem magam az utóbbi időben.
Maja lányommal mentem, ami szintén kellemes volt, ám a jövőre nézve fura helyzetet eredményezett: mostanában arról (is!!!) folyik a „vita”, hogy ki kapta ezt a díjat.
Maja váltig ragaszkodik ahhoz, hogy ő, és ezért az ő polcán legyen a tárgy.
Én asztalom, ő polca, én asztalom, ő polca.
Szeretem ezt a ragaszkodást a fontos dolgokhoz.

A díjkiosztó megtekinthető a Fenesztrán.

Haggada Cluj

A poszt nagyon későn keletkezik az eseményhez képest, mert elcsúsztam időben és térben. Ennek oka a felgyülemlett, meg nem oldott feladatok sokasága, melyekből mostanra tudtam visszafejteni annyit, hogy olyan luxuscikkekkel is foglalkozhatok mint ez a blog.

Lássuk csak, mi is történt: volt a budapesti kiállítás. Ezt követte egy Kossuth Rádiós beszélgetés Marton Évával, mely nekem nagy élmény volt, mivel a Magyar Rádió patinás folyosóin és stúdiójában tölthettem el valamennyi időt (adás június 8-án hangzott el, a hangtárban megtalálható: Esti beszélgetés - kultúráról, 22.30). Ez a Kolozsvárra utazom előtti este volt, 7 órától. Ezt követett egy Tilos Rádiós interjú, melyen nem tudtam jelen lenni, ugyanis az utazásra készülődéssel sehogy nem álltam, és persze, még dolgoztam is. Így Szűcs Teri képviselte a szerzőpárost a stúdióban, meg lehet itt hallgatni (és itt: népzenei műsor).

Én mindig nagy szerelemmel megyek Kolozsvárra, oda vissza, úgy érzem, hogy minden változás ellenére még mindig a szívem csücske. Általában gyalog járok a városban, hogy lássam a helyszíneket melyek fontosak voltak akkor amikor ott éltem.

Például érdekelt, hogy az Alergische Platze zajzenekar felirata még olvasható-e a Centrul Regional de Transfuzie Sanguina (Területi Vérátömlesztő Központ) épületen (a Nicolae Balcescu és a Párizs utca sarkán), melyet több mint 10 éve fújtunk fel oda. És ott van! Ennek nagyon örültem: Transpostpunkjazz, a zenestílus mely három-négy évig volt csak üzemképes, de meghatározó volt jelenléte a térségben.

Az Ecsetgyárba érve azt tapasztaltam, hogy nem sok minden változott, az a jótékony lepukkantság, mely élni hagy, még jelen van. Délelőtt semmi mozgás az épületben, nekem is várni kellett fél órát amíg bejutok a ClujEst-be, addig próbálok sört szerezni: a hűtő ki van húzva az áramból, hogy ne fogyasszon, a sör langyos.

A kiállítás helyszíne egy vizuális kutatóközpont, tehát nem galéria, ez nekem külön jó. Plakátkiállítások, szoció-foto, filmklub, ezek a legjellemzőbb tevékenységek melyekkel találkozni lehet itt. A legsikeresebb projektje eddig a ClujEST-nek a Cigány Rezek Ragyogása, melyet meg lehet nézni itt és itt.

Nincs semmi különös a térben, szerencsére megmaradt az ipari jelleg, nekem való, nyugtázom.

A mostani kiállításon sok szöveget terveztünk használni, mert a kiállítás nyelve román, így a Deltai Haggada történet egyharmadához, még ha szilánkokban is, a román ajkú közösség is hozzáférhet. Az igenjó dolog egy román kiadás lenne, de az még várat magára.

Délutánfele már kezdett életre kelni az Ecsetgyár, és különböző látogatók leptek meg installálás közben, egy francia és egy angol csoport is, ami mutatja, hogy a hely élő és ható.

Az első napi munka után, estefelé elvánszorogtam a SPAC-ba, ahol még nagyobb munka folyt. Igazi élmény volt ott lenni, érezni a dinamikát és az erőt amivel ezek az emberek jelen vannak a hétköznapokban, és reális szociális problémákra keresik a válaszok és hallatják véleményüket. A Népiskolában dolgozók hathetes munkaperiódusuk témájaként a Pata Rat-i konfliktust választották melyre konkrétan reagálnak, filmet készítenek, európai képviselőknek adnak át helyszínen objekteket, részt vállalnak a rendőrséggel való konfliktusban, mediálnak, terepen dolgoznak. Azt éreztem, hogy a művészet ha nem funkcionális, akkor semmi. Itt látható volt az a művészetfelfogás melyre oly régen vágyok, és melyhez gyáva vagyok igazán művelni azt.

Még két nap megfeszített munka, és a kiállítás kész.





A megnyitót sikeresnek könyvelem el. Sokan jelen voltak, és mert a Galériák éjszakája eseménysorozat éppen akkor volt, már az első nap 200-an látták a kiállítást.

A megnyitó beszélgetősre sikerült, Székely Sebestyén és Visky András között kérdés-válasz körök segítségével lett egyre világosabb a kép mindenki számára, hogy ennek a történetnek mi a mai jelentősége, és miért beszélünk mi egyáltalán ma ezekről a dolgokról. Az emlékezés és a múltfeldolgozás egyéni és alternatív formái közé tartozó mű lehetőséget adott aznap este a közös beszélgetésekre, és a továbblépésre.

Július 14: egy rövid, de nagyon szép szöveg jelent meg a könyvről. Párhuzamot von, nagyra értékel, érzi a könyv súlyát. Köszönjük!

Szeptember vége: a Korunk szeptemberi száma lehozott egy könyvkritikát.
Október vége: recenzió a Bárkában.

Haggada Budapest

A Deltai haggada bemutatója, és a köré épített kiállítás jól sikerült, sok és sokfajta ember jelent meg, és maradt sokáig a galériában. Visky András és Forgács Péter megnyitószövege különböző szemszögekből közelítette meg a „problémát”, körüljárva a könyv alaptémáját, és bemutatva szereplőit is. Kitértek a szövegi és képi világ elemzésére is, mely során a szöveg szerkezetét operához hasonlították, melyben nagyon sok hang van, és a könyv dokumentációs része segít ezek között tájékozódni. A rajzok egy bizarr, és szürreális világot építenek fel, ahol nem a rajzbeli tudás az erő, hanem a munkamódszer, szemlélet és egységes koncepció.

Sok érdekes kérdés vetődött fel a beszélgetések során, több miért és mi ez hangzott el mint a standard kiállításokon, a Surányi dokumentumfilmje és az Afterlife videóm is borzolta a kedélyeket.

Elmarasztaló szóra nem emlékszem, de persze ezek nem is megnyitókon szoktak megfogalmazódni. Várjuk a kritikákat, melyből lesz bőven, az az érzésem.

A kiállítást vasárnap estig lehet látogatni, majd átköltözik Kolozsvárra, ahol Június 10-én nyílik meg ugyanez, ami persze teljesen más lesz.

Július 14.: Az InEx lehozta a megnyitót teljes hosszban, amit nagyon köszönünk. Aki nem volt ott, megnézheti itt.

A fotók közül az elsőt és a harmadikat Visky Ferenc készítette.