Álombarikád

Álmodnak-e még a kortárs képzőművészek egy olyan korban, amelyben a legnagyobb kihívást a művészet számára a szociális és politikai valóságra adott éber reakciók jelentik?
A nemzetközi csoportos kiállítás célja, hogy választ kínáljon azokra az egyre alapvetőbb kérdésekre, melyek azt kutatják, hogy létezhet-e a társadalmi jelenre reagáló művészet a dokumentum fogalmán - és az egyre statikusabb módon esztétizálódó kritikai formanyelven túl. Valóban teljesen kifosztott terület-e például a szürrealista film-nyelv szabad asszociációkon alapuló rendszere, a kollázs abszurd módon mellérendelő és jelentéseket felülíró szerkezete, a konceptualizmus költőisége, vagy a nyilvános akciók performativitása?
A kiállítás célja ezzel párhuzamosan az is, hogy létrehozza az egyre bonyolultabb képlet alapján működő kelet-közép-európai identitás - a galéria terére kiterjesztett - mentális kollázsát. Ezt pedig olyan művek bemutatásán keresztül teszi, amelyeknek a halmaza értelmezi azt a folyamatot, amiben a régió fő egzotikumának számító „örök” posztkommunista tranzit-állapot összekeveredik a neoliberális gazdasági berendezkedéssel, és ennek szerkezetén megjelenő törésvonalakkal. Emiatt a szimptóma-halmozás miatt pedig egyre hangsúlyosabbá válnak napjainkban, immár nemcsak regionálisan, de globálisan is a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai radikalizmus, amik szintén elhanyagolhatatlan identitás-formáló elemek.

Do contemporary artists still dream when the biggest challenge for visual art is to produce vigilant reactions on the social and political reality of the present?

The goal of the international group exhibition is to show possible answers for basic questions, which try to find out, if it is possible to produce art, which reacts on the social reality, but goes beyond the notion of the document, and documentarism – and beyond criticalism as method as well, which became a more and more static aestehtical form. Are such realms really totally exploited as the visual language of surrealist film, with it’s confrontative system based on associations, or the absurdely co-ordinative constructions of collages, or the poesis of conceptualism, or the performativity of public actions? The other aim of the exhibition is, to construct a mental collage - expanded in the gallery space - of the Eastern-European identity, which can be described only by a more and more complicated formula. Thus the set of the exhibited artworks reflects on the process, which mixed up the main and forever lasting exotic feature of the region: the post-communist transit-state, with the neoliberal economic world order, which suffers critical blows and cracks in the present day. This pile of symptoms makes social inequality and political radicalism more visible, not only regionally any more, but globally as well.

• • •

szeptember 7.: furcsa beharangozó a hvg-ben.
szeptember 16.: kultura.hu-n megjelent kritika a kiállításról.
szeptember 30.: Mélyi József írása az ÉS-ben.
október 17.: 13+1 kérdés a kortársblogon.