2014. április 23., szerda

Haunting Monumentality III

NO Gallery of MSU (Museum of Contemporary Art), Zagreb
25/04/2014 – 15/05/2014 
Haunting Monumentality was a group exhibition which first premiered in GaleriaPlan B, Berlin in 2012, but since it's first edition it emerged to become a long-term curatorial research project, minimum a circle, now rather a saga of exhibitions arriving to it's third stage of evolution in No Gallery of MSU, Zagreb, after recently appearing also in Club Electroputere in Craiova.
The exhibition-series in generel analyze the function of social memory through the art practices of the exhibitors and how their, our cognitive abstraction connected to history becomes manifest through visual signes and symbols in different spaces of different instituions.
The first edition questioned the existence of a collective memory based on consensus, the second already negates such a possibility and rather declares the impossibility of any total consensus. The new obscure and timeless utopias, which often seem ecsatic rather than static, rise from the desert of private interpreations and take us deep into the realm of abstraction. The third edition of the group exhibition which is constantly changing it's shape takes a closer look on art practices of emerging hungarian artists, who deal with or use abstraction in a rather instinctive and non-referential way.
The pieces of of the exhibiton which can all be interpreted as vehicles of the hysteria of history, all try to use abstraction as a liberative tool of forms which engage the topic of monuments and monumentality. All monumental forms sensually depicted in this exhibition frame become interpretable as ephemeral monuments, which don't refer anymore to the past, or the future, but they become timeless presence. With their sensuality they try to force the viewers to follow their paths in this liberating vortex of abstraction. Thus abstraction becomes a new type of ghostly monumental presence, which reenacts the function of the monument in an age when we don’t have much clear and definiable knowledge left about thruth and moral as a society. The thirs Zagreb edition summarises and synthetases the outcomes of the first two exhibitions, but walks even more and more towards the edge of the razor.
exhibiting artists:       
Adrián Kiss
Márton Nemes
Péter Puklus
Péter Szabó
Ádám Ulbert
curator:       
Áron Fenyvesi
text by Áron Fenyvesi



2014. április 2., szerda

Én már csak így vagyok a Derkón

Most dübörög a Műcsarnokba a Derkovics ösztöndíjasok kiállítása, de különböző sztorik miatt nem vagyok ott, de főleg azért mert 78-ban születtem, és, hát, akárhonnan is nézzük, kiöregedtem. 
Borsos János kollégám észrevett egy hibát a rendszerben (ő nem fásult és rezignált mint egyesek), és ezt tematizálva készítette el a kiállításon bemutatott munkáját. 
Riszpekt!


Borsos János: Szalon '78
Nem Derkovits díjasok a Derkovits díjasok kiállításán.
Bemutatkozási lehetőség azon, Derkovits ösztöndíjjal nem rendelkező alkotók számára, akik szerettek volna 2014-ben is pályázni, de már nem tehették. Ők  az 1978-ban született korosztály, akik az ösztöndíj 2012-es kimaradása után nem kapták meg azt, a 35 éves korhatárt egy évvel felemelő kompenzációt, amit egy évvel idősebb társaik 2013-ban megkaptak. A tárlaton mindenki egy saját maga által kiválasztott művel, vagy mű csoporttal vesz részt. 

A kiállítók: BÁCS Emese, BESSENYEI Bence, HEGEDŰS Norbert, IMREH Sándor, KERPELY Adél, KUDÁSZ Gábor Arion, LUCZA Zsigmond, NAGY Ottilia, PITI Zsuzsanna, RÁSKAI Szabolcs, SZABÓ Péter, SZENTELEKI Gábor


2014. április 1., kedd

Jackie Triste újraéled?

Egyes értesülések szerint a tegnapi Jackie Triste koncert a Havizaj84 eseményen igen jól sikerült. Egyből elkezdődtek a találgatások, hogy ez vajon csak egy rossz vicc, hogy tényleg ezt is lehet, szabad, kell és belefér-e még (az életbe, a 24 órába, az idegrendszerbe és családba), vagy csak a dolgok nagyon szerencsés együttállása engedte, hogy megvalósuljon és létrejöjjön az a tegnap esti harminc perc? Akár egy sziget, mindentől függetlenül és távol, egy hangburok, amiben minden napi nyomasztás kimozgatható.

Nem biztos, hogy hinni kell a szóbeszédnek, és nem kell bedőlni pár boldog percnek, nincs az a hétköznap és realitás, melyben JT komolyan-vehetően visszatér.
Ez csak amolyan bolondozás.  

(Pár szikra a tegnapi koncertből, mobiltelefonos felvétel Tavken jóvoltából.)