Szorzóforint

Valóságos érme, melynek önmagában nincs értéke, de bármely valóságos bankóhoz csatolva felszorozza azt 10-el, primitív megfogalmazással +egy nullát ad hozzá. Így, ezzel a módszerrel elért legkisebb összeg 2000, legnagyobb 200000forint lehetséges a mai helyi viszonyok között. Látható, hogy a javaslat nem nemzet- és világgazdasági tényező, éppen ezért akkor van tétje ha igazán forgalomba kerülhetne a Szorzóforint. Bizonyára lennének emberek kik szívesen használnák, ill. kénytelenek lennének használni.
A használata szigorú szabályokhoz kötött, melyek leírása egy kis prospektusban csatolva lenne minden egyes Szorzóforinthoz. Ez a rész még kidolgozás alatt.
Az érme átmérője 3cm, valamivel nagyobb mint az 50 forintos, színe és anyaga réz, mint a 20-asé, vastagsága a 100-asé. Design szempontjából a most aktuális forintra hasonlít, annak minden időszerű jellemzőjét magán hordja (a csatolt kép nem végleges ajánlat). Nem tudom mennyit kéne belőle gyártani, mondjuk ezer darab kezdetnek jó, aztán majd meglátjuk.

I.J. 5

I.J. 4

I.J. 3

I.J. 2

Időszerű jellemzők

elkezdek egy videó-post sorozatot, melynek témája az aktuális környezet melyben élek. Nem akarom használni az országimage szót, nem akarok belekeveredni nagyon. Van véleményem, de az szatelit, és csak igy tudom megközelítei a témát, mozgóképekkel, mért ha elkezdeném verbalizálni, akkor sokrétű gondhalmaz keletkezne, káosszal és enyhe keserűséggel (tonic) keverve.
Szóval ettől a koktéltól megkimélek mindenkit, s magamat is.
Ha átlöttem mind az öt videót, – kezdetnek ennyi elég kell hogy legyen – lehet hogy a végén még irok egy pár sort az összefüggésekről. Lehet.

Utolsó Bartered post

Arra gondoltam hogy nem lovagolok tovább ezen a témán, lehet hogy annyira zárt a rendszere, hogy nem tud egyszerű primer módon interaktíválni.
Így még két-három felhasználási lehetőséget elmesélek, majd abbafejezem ennek a munkának a menedzselését ezen a téren.

Szóval: mivel a munka eléggé nagy kiterjedésű, kézenfekvőnek látszik a gondolat hogy ki kéne „türemkednie” a galéria teréből, tehát valamifajta „bent is és kint is” szitu kialakításán gondolkodtam.
A publikus térben használni ezt a munkát nekem nagyon vonzó, és nem bánnám ha a VIII. és IX. ker., utcáról látható, bármilyen minőségű tűzfalain megjelennének ezek a szövegek, el nem érhető, de olvasható magasságban, és ott is maradnának valameddig, akár bármeddig is. Ennél a verziónál arra kell figyelni, valahogy egy relatív rövid idő alatt körüljárható területen legyenek kihelyezve, illetve meglegyen a lehetősége az arra „csak úgy” sétálóknak is arra hogy összekössenek néhányat, lássák az összefüggést.


Ezen kívül még van kettő: az egyik bombasztikus és irreális, úgyhogy azt mondom előbb: a Trafó szép nagy fehér homlokzatán ez a munka kitűnően virítana, ott lenne, mondjuk így, ereje teljében. Elférne, érvényesülne, reklámértéke se lenne elhanyagolandó.

A másik egy számomra érdekes és kihívást rejtő, dialógus alapú verzió, mely veszélyes is lehet, mivel más művészek munkáihoz kapcsolódva használnám, „értékesíteném” a munkát. Így, bár alárendelt helyzetből – lábjegyzet, pl. – beszélnék, mégis megváltoztatnám, vagy legalábbis eltolnám az értelmezési tartományt valamerrefele. Ehhez az kell, hogy a „másik” művész is érdekelt legyen ebben, majd találjuk meg azt a mondatot, melyet bár én ajánlok, mégis ő kell elfogadja.


Szóval ez ilyen...

Személyes beszélgetésekben még szó esett arról is hogy esetleg tekintsek el a szövegek mostani formájától, és használjam csak az ideát, új formát kerítve neki, például aszfaltfestés.
Úgy érzem ez, majd ha tényleg szükségeltetik, akkor egy új post-ot kíván.