2011. december 19., hétfő

Az első hozzányúlás

Ma, december 19-én, először éreztem, hogy az NMA díj nem hiábavaló, önmagáért levő művészi gesztus, hanem igenis, a mindennapokban alkalmazható, helyzetmegoldó, funkcionális és működő segítség.

Köszönöm NMA!









2011. december 17., szombat

Filozófikus mű* adekvát használata

Múlt héten nyílt két karácsonyi vásáros kiállítás, ami, persze egy egészen más műfaj, de érdekes, és kihívás, és, és, és...nagyon kell a pénz is.

Az egyik a Present a Bazaar Klubban, a másik a Patron az FKSE-ben, mindegyik másért jó.

A postban elmesélek két érdekes történetet, majd a végén lesz egy kis reklám is.

De kezdjük az elején.

Elsőnek nyílt a Present, mely grandiózus megoldásokat ígért. Van egy pár jó húzás a projektben, bár az általam elmesélni akart egyik történet pont a fényhez, vagyis annak hiányához kapcsolódik. A térben ugyanis minimális fény van/volt. Ez egy zsűrizett kiállítás, a zsűri által kiválasztott munkám a földre installálandó, és oda is installáltam, minden ellenkezés és jogos figyelmeztetés ellenére.

Meg is lett az eredménye.



És nemcsak Sári (ismeritek, Sárit, nem?) értelmezte így a munkát, hanem az amúgy nagyon sűrűn felvonult díszes kiállításlátogató publikum egésze. Mindenki azt hitte, hogy az a „játék”, hogy végiggyalogolhatnak a munkán. Pár kérkedőnek láttam az arcán, hogy elgondolkozik azon: lehetne ezt másképp is, de a fény hiánya, és a tömegnyomás győzött: fanyalogva bár, de végiggyalogol a korongokon.

Egy idő után mazochizmusomat feladva elhagytam a kiállítóteret, a bárpult felé vettem az irányt, állapotomat enyhítendő (másnap visszamentem, és órákig tisztítottam a viharvert munkát. Nincsenek nagy sebek, a munka továbbra is eladható, sőt).

A második történet ugyanezen az estén történt, és sokkal jobb mint az előző.

A sok mindent megért SzorzóForinthoz kapcsolódik. A sorozat egy darabja (egy hibás, kopott, lyukas) mindig a zsebembe hever, amolyan amulettként.

Sok beszélgetés, sok testhelyzet, egy adott pillanatban azt veszem észre, hogy nincs már a zsebemben a szeretett tárgy. Nagyon elszomorodtam, az est lendülete lankadni kezdett. Párszor átnéztem a teret (millió ember lába), de semmi. Pár barátomnak elsírom bánatom, együttérzés ismerős jelei mindenhol. Köszönöm.

Szedelőzködni kezdek, megyek haza, mi más lehetne? Indulás előtt odamegyek a pulthoz, és a pincérlánynak előadom helyzetem, és kérem, ha takarításkor találnak valami furcsa tárgyat, tartsák meg, hátha másnap szerencsém lesz.

Tovább búcsúzkodok a nagyon és egyre boldogabb társaságoktól. Pár perc múlva jön a pincérlány, és odanyújtja az érmét, a következő történettel: egy srác korsó sört vásárolt a kollegájától, de nem volt ki a 490Ft, csak 440, és előkapta a SzorzóForintot, hogy ezzel lefedné az 50 forintot, ha nem baj.

És nem volt baj, Istennek legyen hála, flexibilis emberek dolgoznak a Bazaarban, köszönöm.


Szóval, első éles használaton átesett a SzorzóForint, ezen történet szerint 50 Forintot ér.

De ha valaki mondjuk mégis megvásárolná a műtárgyat, az a Stúdió Galériában találkozhat vele, kicsit többért;)

A harmadik része ezen postnak már nem sztorizós, hanem büszkeségtől sem mentes reklámozós.

Az FKSE karácsonyi vásár-kiállítása – zsűrizés nélkül is – nagyon jóra és erősre sikerült, több munkát is eladtak a megnyitón, és ez a folyamat nem állt le.

Ennek örömére a showt meghosszabbították, december 21-ig látogatható, vásárolható.

Akiben kicsit is bizsereg a „valami nagyon más ajándékot Karácsonyra” érzés, ne féljen bemenni, mert jó élményben lesz része.


*A Reflux (2008) szövegalapú munka leginkább egy olyan sokrétű játékhoz hasonlít, melyben az információk és megoldások végleges formája nem a szerző, hanem a befogadó kezében (fejében) összpontosul: tehát nyitott struktúrájú. A fekete korongok oldalán különböző szövegek és ritmizáló jelek futnak körbe. A korongok mérete a hanglemezek standardjait felidézve 12, illetve 7 inch-es, így adódik az egyik értelmezési lehetőség: az üzenetek rövid dalokként, vagy mint refrén-foszlányok vannak jelen az installációban.

Amennyiben a leolvasott szövegrészlet tetszetős, akkor slágerként vagy mémként mászik be az ember fülébe. Ha valaki mélyebbre ásna, akkor kiderül, hogy a szövegtöredékek egy képlékeny, de felismerhető szerkezetet rajzolnak ki: valós problémát járva körbe alakítják ki azt a szellemi teret, amelyben a munka kibontakozik, kérdéseket tesz fel, sajátos segítséget ajánl és humort aktivizál.
Nincs bennük konkrét kijelentés vagy aktivista célirányosság, jelenlétük inkább jelzésszerű a szellemi térben. A munka a mindennapok küzdelmes
helyzeteire egyfajta primitív poétikával reflektál, így próbálva bátorítani kinek-kinek az egyéni ellenállását. Néhány példa: „Explode Baby” „Giving strengths away” „Savoring acoustic nuances” „Surviving is nice” „Subversive sausages” „Proper mental block” „Major delays” „Trust your senses carefully” „Life as a break”.

2011. november 29., kedd

Jelenség


Elkészült az új rajzom, mely az első része egy hármas sorozatnak:

Jelenség központi megfigyelése

61*86cm, grafitceruza papíron, 2011
• • •


I just finished a new drawing, what is a part of a three piece series.

Central observacion of a phenomenon
24*34inch, lead pencil on paper, 2011

2011. november 21., hétfő

Zseton

A jelen sorozat valamelyest követi a 2009-ben készített Szorzóforint című munka gondolat- és formavilágát de nem annyira szikár, letisztult; több játékossággal és beszédesebben közelíti meg a jelen problémáit, melyek közül főleg a magyarországi politikai és gazdasági helyzetekre reflektál. A munka anyaga, a plexi átlátszósága nagy előny, a sok hátrány mellett.
Ez kontrasztban áll a színével, a feketével.
A fekete a
black money-ra is utal.
A „
Magyarország/Magyar Köztársaság/Hungary 2011” használata egy lokátor, mely konkretizálja, hogy mire utalnak az ábrázolások. Persze, a Moszkva tér nagyon konkrét, de van olyan ábra a sorozatban, melyről nem csak Magyarország és annak jelen bajai jutnak eszünkbe egyből, hanem több dolog is.
(Life as a break): símaszkos arcot ábrázol, mely arra enged következtetni, hogy ez az egyetlen lehetőség sokak számára a fennmaradásra: az illegalitás. Ahogy felkerül egy símaszkos egy pénzérmére, ez a státusz heroizálódik, követendő példává lesz. A főszöveg csavar, mert a break szót sokféleképpen is lehet értelmezni: szünet, sansz, megszakítás, alkalom, de úgy is mint betörés, baklövés. A szövegben megjelennek a currency jelek, úgy ahogy a másik oldalon a YEN jele a Hungary-ba. A Let’s not get carried away rövid mondat felhívás és figyelmeztetés mindenki számára. (Moszkva tér): egy régi munkánk (közösen Csiki Csabával) aktualizálása, mely soha nem volt ennyire beszédes jel mint most, a mai Budapesten. A felülről jövő fogaskerekek mindent megmozgatnak, ez egy jól működő gépezet. (1984 Forint): az orwelli szám használata meg van fricskázva a Forint szóval, így több oldalról megközelíthető az értelmezés. A négy pont között egy pont, jel mely a börtönviselt emberek kezén szokott feltűnni tetoválásként, és a bezártságot szimbolizálja. Ez a jel a számmal (1984) és a Forinttal is jól dialogizál, feszesen körbeírva a jelent. (It also can be Interpreted in this way): ez a legtágabb értelmezést megengedő zseton, ahogy azt a felirat is sugallja. Látunk egy szakáll-haj maszk körvonalat és az érem másik oldalán egy babérkoszorút. A két ábra egymásra csúszásából egy konkrét üzenet rajzolódik ki. (minden rendben): megvan mind a 10 ujjunk, mégsem tudjuk elkapni a homokórában zuhanó, ágakat szárnyként használó humanoidot.

A munka szerepelt az Art Market 2011 keretén belül az Igor Metropol standján, majd az FKSE által s
zervezett Karácsonyi Vásáron december 15-17 között, ha valaki netalán élőbe szeretné látni.
Ez érmék hozzáférhetőek sorozatban egy matt falú, formatervezett plexi „dobozban”, illetve egyénileg átalakított fém dobozokban.
2011. /// 40mm átmérőjű, 6mm vastag gravírozott áttetsző plexi /// limitált, négyes széria

ENG:
Token
The coins has two kind of approaches to the present condition of living in this region, called lately Hungary: a direct and concrete (Moszkva Squere), and the poetic one (Ten Fingers).
The topic of the piece is political, economical and social.
On every piece you can find one “locator”, what is really important, not to forget where and when this things happened: Hungary • 2011.
The translucency of the coins gives us an extra possibility of interpretation, the color drives us to the black money, the widely used currency this days.

2011, coins made from engraved plastic
size 40mm diameter each, series of 4

2011. november 20., vasárnap

Reminder



Álmodozásaim egyik tárgya ez: hogy ki, és el, de úgy, hogy maradni, ott lenni ahol most vagyok.
Mindig is vonzottak a paradoxonok, lehet hogy ezért nem érzékelem, vagy nincs fejlődés, csak körbe-körbe mászkálás.
Vannak akik ezt meg tudják csinálni, túl tudnak lépni magukon és gratuláció érte.

Nekem ez a post egy reminder, hogy nehogy elfelejtsem a lehetőségeim határtalanságát.

2011. november 7., hétfő

Shortlisted

Pár napja ezt a levelet kaptam, aminek nagyon örültem, mert nem sűrűn kerülök ilyen helyzetbe. A Szpilmann Award egy nagyon vicces dolog, jó a koncepció, dinamikus, friss, mindenkinek melegen ajánlom.
Az idei évben én is besoroltattam az első hat közé. A "Jó Reggelt!" projektemmel pályáztam, melyet legutóbb a Trafóban láthattatok az Álombarikádon.
___________________________________________________

Dear Péter,

You are on the SHORTLIST, Congratulations,
one of the top six artists for the SZPILMAN AWARD 2011.

Over 360 participants, 410 applications,
four days meeting on the countryside -
this years jurors made the selection:

Jaś Domicz
David Horvitz
Petr Krátký
Jaroslav Kyša (SZPILMAN AWARD 2011 WINNER)
Jinho Lim
Péter Szabó

As every year, it was not an easy choice for the members, really happy about the wonderful quality, especially the shortlisted works: each a potential winner. But there is only one Szpilman Award Winner Work. We'd like to present your work to the press and on the SZPILMAN AWARD page. Give us some days to watch all on www.award.szpilman.de, also with your permission.

We hope to see you again, save the date also in 2012 for our big 10 years jubilee. With special prizes, also for all shortlisted person.

Best from Berlin and Frankfurt
and thank you for participating.

2011. október 22., szombat

Unfree Freedom


The Center for Book and Paper Arts Announces Fall Spotlight Exhibition

Unfree Freedom: An Exploration of Identity in Central Europe

Curated by Janeil Engelstad


October 28 – December 10, 2011

One of the defining events of the 20th century was the momentous fall of the
Berlin Wall on November 9, 1989. For many Central and Eastern European artists the political and social changes that followed the break-up of the Soviet- bloc fundamentally changed the subject and style of their work. This Spotlight Exhibition examines how blacklisted artists responded to the restraints imposed on them under communist regimes and how their work changed when those systems fell apart. Featured artists include former dissidents who took the view that being blacklisted was a refuge away from the government mandate of making work in the Socialist Realism style . . . a place and state of being that Slovak artist Rudolf Sikora termed, an “unfree freedom”. The exhibition also includes work by young, emerging artists who are responding to history and a new set of freedoms and constraints, brought about by democracy, capitalism and globalization, including Fontarte (PL), Innen (HU), Magda Stanová (SK), Péter Szabó (HU) and Júlia Vécsei (HU). Unfree Freedom is being produced in conjunction with Voices From the Center: Central Europeans Reflect on Life Before and After the Fall of the Berlin Wall a project and exhibition produced by Janeil Englestad at threewalls from Oct 28 – Dec 10. Research for Unfree Freedom has been partially funded from a generous contribution from the Trust for Mutual Understanding.

ABOUT THE SPOTLIGHT SERIES AT THE CENTER FOR BOOK AND PAPER ARTS
The Spotlight Series is dedicated to the co-location of exhibitions of artists’ books, ephemera, handmade paper and other media in partnership with exhibitions and events happening at cultural spaces throughout Chicago.

October 28 – December 10, 2011 | Opening reception: October 29, 3-5pm

Columbia College Chicago’s Center for Book & Paper Arts 1104 S. Wabash Avenue, Second Floor | Gallery hours: Mon–Sat10 a.m.–6 p.m. www.colum.edu/bookandpaper

For images go to : http://www.flickr.com//photos/cbpa/sets/72157628082272809/show/

2011. szeptember 1., csütörtök

Álombarikád


Álmodnak-e még a kortárs képzőművészek egy olyan korban, amelyben a legnagyobb kihívást a művészet számára a szociális és politikai valóságra adott éber reakciók jelentik?
A nemzetközi csoportos kiállítás célja, hogy választ kínáljon azokra az egyre alapvetőbb kérdésekre, melyek azt kutatják, hogy létezhet-e a társadalmi jelenre reagáló művészet a dokumentum fogalmán - és az egyre statikusabb módon esztétizálódó kritikai formanyelven túl. Valóban teljesen kifosztott terület-e például a szürrealista film-nyelv szabad asszociációkon alapuló rendszere, a kollázs abszurd módon mellérendelő és jelentéseket felülíró szerkezete, a konceptualizmus költőisége, vagy a nyilvános akciók performativitása?
A kiállítás célja ezzel párhuzamosan az is, hogy létrehozza az egyre bonyolultabb képlet alapján működő kelet-közép-európai identitás - a galéria terére kiterjesztett - mentális kollázsát. Ezt pedig olyan művek bemutatásán keresztül teszi, amelyeknek a halmaza értelmezi azt a folyamatot, amiben a régió fő egzotikumának számító „örök” posztkommunista tranzit-állapot összekeveredik a neoliberális gazdasági berendezkedéssel, és ennek szerkezetén megjelenő törésvonalakkal. Emiatt a szimptóma-halmozás miatt pedig egyre hangsúlyosabbá válnak napjainkban, immár nemcsak regionálisan, de globálisan is a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai radikalizmus, amik szintén elhanyagolhatatlan identitás-formáló elemek.

Do contemporary artists still dream when the biggest challenge for visual art is to produce vigilant reactions on the social and political reality of the present?
The goal of the international group exhibition is to show possible answers for basic questions, which try to find out, if it is possible to produce art, which reacts on the social reality, but goes beyond the notion of the document, and documentarism – and beyond criticalism as method as well, which became a more and more static aestehtical form. Are such realms really totally exploited as the visual language of surrealist film, with it’s confrontative system based on associations, or the absurdely co-ordinative constructions of collages, or the poesis of conceptualism, or the performativity of public actions? The other aim of the exhibition is, to construct a mental collage - expanded in the gallery space - of the Eastern-European identity, which can be described only by a more and more complicated formula. Thus the set of the exhibited artworks reflects on the process, which mixed up the main and forever lasting exotic feature of the region: the post-communist transit-state, with the neoliberal economic world order, which suffers critical blows and cracks in the present day. This pile of symptoms makes social inequality and political radicalism more visible, not only regionally any more, but globally as well.

• • •

szeptember 7.: furcsa beharangozó a hvg-ben.
szeptember 16.: kultura.hu-n megjelent kritika a kiállításról.
szeptember 30.: Mélyi József írása az ÉS-ben.
október 17.: 13+1 kérdés a kortársblogon.

2011. augusztus 9., kedd

Goldenblog klikkelőknek, idetévedőknek

Kedves emberek!

az idei goldenblog tiszteletére bár ez nem szokásom pár lényegesebb postot összeszedtem, hogy az idetévedőnek ne kelljen sokat dolgoznia azon, hogy megértse, mi is ez.

Ez egy személyes szakmai (művészeti?) aktivitást követő blog, mely próbálja összegezni – és így segít nem elfelejteni – az elmúlt időszak történéseit.

Többek között a következő kérdésekre is választ kaphatunk ezen a blogon:

Mi az a SzorzóForint?

Jó lenne nomádnak lenni?

Mond, munkás akarsz-e lenni?

A hangnak van társadalomformáló ereje?

Van olyan, hogy meghatározó mondatok?

Vajon minden megtanulható?

A műalkotás recyclálható?

Kell-e rajzolni olyannak, aki nem tud?

Ki mondja meg: a művész vagy a gyereke?

Nemzeti szélsőségek meseköntösbe csomagolhatók?

Mi az az enema?

Mi az a haggada?

Amennyiben ezeken felül kérdések merülnek fel, nyugodtan írjanak, kérdezzenek. Én itt vagyok, és válaszolok.

2011. július 19., kedd

Nyári egyveleg

Megnyílt az FKSE éves kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában: „Magáért Beszél”, mely egész nyáron látogatható lesz. Egy erős és gazdag válogatás eredményét láthatjuk, mely három nagy csoportba szedi a kiállított munkákat. Én a „Napi Rutin – Az ember esendő” kategóriában kerültem be, ami kifejezetten rám szabott. Két music videóval szerepeltem, melyből egyet lehet látni itt (Sátor Majának), a másikat (Afterlife) a galériában ;)
A kiállításról, koncepcióról, kategóriákról bővebben itt olvashattok.

A tavalyi KNOT projektet egy könyv megjelenése követte, melyet Berlinbe mutattak be a héten, itt lehet megnézni pár képet az eseményről.

Végül pedig, több mint egy év szünet után újra színpadra lépek mint Jackie Triste, és éppen a Havizaj 50-ik kiadásán, ami külön jó! Lesz két svájci zenekar is. Kicsit izgulok, rég nem foglalkoztam hanggal. Kb. ilyesmire lehet számítani:


Előrejelzés: szeptember 8-án nyílik a Trafóban az Álombarikád című kiállítás, melyen a „Buna Dimineata!” dokumentarista videóval szerepelek.

Mindenkinek szép nyarat kívánok!

2011. június 30., csütörtök

Az enema helyei

Június 23-án a Gondozó nevű kellemes helyen végre én is átvehettem az NMA díjat, a Hetedig Díjkiosztó Gálán.
Örültem neki, mert már kellett egy díj, olyan díjtalannak éreztem magam az utóbbi időben.
Maja lányommal mentem, ami szintén kellemes volt, ám a jövőre nézve fura helyzetet eredményezett: mostanában arról (is!!!) folyik a „vita”, hogy ki kapta ezt a díjat.
Maja váltig ragaszkodik ahhoz, hogy ő, és ezért az ő polcán legyen a tárgy.
Én asztalom, ő polca, én asztalom, ő polca.
Szeretem ezt a ragaszkodást a fontos dolgokhoz.

A díjkiosztó megtekinthető a Fenesztrán.

2011. június 26., vasárnap

Haggada Cluj

A poszt nagyon későn keletkezik az eseményhez képest, mert elcsúsztam időben és térben. Ennek oka a felgyülemlett, meg nem oldott feladatok sokasága, melyekből mostanra tudtam visszafejteni annyit, hogy olyan luxuscikkekkel is foglalkozhatok mint ez a blog.

Lássuk csak, mi is történt: volt a budapesti kiállítás. Ezt követte egy Kossuth Rádiós beszélgetés Marton Évával, mely nekem nagy élmény volt, mivel a Magyar Rádió patinás folyosóin és stúdiójában tölthettem el valamennyi időt (adás június 8-án hangzott el, a hangtárban megtalálható: Esti beszélgetés - kultúráról, 22.30). Ez a Kolozsvárra utazom előtti este volt, 7 órától. Ezt követett egy Tilos Rádiós interjú, melyen nem tudtam jelen lenni, ugyanis az utazásra készülődéssel sehogy nem álltam, és persze, még dolgoztam is. Így Szűcs Teri képviselte a szerzőpárost a stúdióban, meg lehet itt hallgatni (és itt: népzenei műsor).

Én mindig nagy szerelemmel megyek Kolozsvárra, oda vissza, úgy érzem, hogy minden változás ellenére még mindig a szívem csücske. Általában gyalog járok a városban, hogy lássam a helyszíneket melyek fontosak voltak akkor amikor ott éltem.

Például érdekelt, hogy az Alergische Platze zajzenekar felirata még olvasható-e a Centrul Regional de Transfuzie Sanguina (Területi Vérátömlesztő Központ) épületen (a Nicolae Balcescu és a Párizs utca sarkán), melyet több mint 10 éve fújtunk fel oda. És ott van! Ennek nagyon örültem: Transpostpunkjazz, a zenestílus mely három-négy évig volt csak üzemképes, de meghatározó volt jelenléte a térségben.

Az Ecsetgyárba érve azt tapasztaltam, hogy nem sok minden változott, az a jótékony lepukkantság, mely élni hagy, még jelen van. Délelőtt semmi mozgás az épületben, nekem is várni kellett fél órát amíg bejutok a ClujEst-be, addig próbálok sört szerezni: a hűtő ki van húzva az áramból, hogy ne fogyasszon, a sör langyos.


A kiállítás helyszíne egy vizuális kutatóközpont, tehát nem galéria, ez nekem külön jó. Plakátkiállítások, szoció-foto, filmklub, ezek a legjellemzőbb tevékenységek melyekkel találkozni lehet itt. A legsikeresebb projektje eddig a ClujEST-nek a Cigány Rezek Ragyogása, melyet meg lehet nézni itt és itt.

Nincs semmi különös a térben, szerencsére megmaradt az ipari jelleg, nekem való, nyugtázom.

A mostani kiállításon sok szöveget terveztünk használni, mert a kiállítás nyelve román, így a Deltai Haggada történet egyharmadához, még ha szilánkokban is, a román ajkú közösség is hozzáférhet. Az igenjó dolog egy román kiadás lenne, de az még várat magára.

Délutánfele már kezdett életre kelni az Ecsetgyár, és különböző látogatók leptek meg installálás közben, egy francia és egy angol csoport is, ami mutatja, hogy a hely élő és ható.

Az első napi munka után, estefelé elvánszorogtam a SPAC-ba, ahol még nagyobb munka folyt. Igazi élmény volt ott lenni, érezni a dinamikát és az erőt amivel ezek az emberek jelen vannak a hétköznapokban, és reális szociális problémákra keresik a válaszok és hallatják véleményüket. A Népiskolában dolgozók hathetes munkaperiódusuk témájaként a Pata Rat-i konfliktust választották melyre konkrétan reagálnak, filmet készítenek, európai képviselőknek adnak át helyszínen objekteket, részt vállalnak a rendőrséggel való konfliktusban, mediálnak, terepen dolgoznak. Azt éreztem, hogy a művészet ha nem funkcionális, akkor semmi. Itt látható volt az a művészetfelfogás melyre oly régen vágyok, és melyhez gyáva vagyok igazán művelni azt.


Még két nap megfeszített munka, és a kiállítás kész.





A megnyitót sikeresnek könyvelem el. Sokan jelen voltak, és mert a Galériák éjszakája eseménysorozat éppen akkor volt, már az első nap 200-an látták a kiállítást.




A megnyitó beszélgetősre sikerült, Székely Sebestyén és Visky András között kérdés-válasz körök segítségével lett egyre világosabb a kép mindenki számára, hogy ennek a történetnek mi a mai jelentősége, és miért beszélünk mi egyáltalán ma ezekről a dolgokról. Az emlékezés és a múltfeldolgozás egyéni és alternatív formái közé tartozó mű lehetőséget adott aznap este a közös beszélgetésekre, és a továbblépésre.



Július 14: egy rövid, de nagyon szép szöveg jelent meg a könyvről. Párhuzamot von, nagyra értékel, érzi a könyv súlyát. Köszönjük!

Szeptember vége: a Korunk szeptemberi száma lehozott egy könyvkritikát.
Október vége: recenzió a Bárkában.

2011. június 3., péntek

Haggada Budapest

A Deltai haggada bemutatója, és a köré épített kiállítás jól sikerült, sok és sokfajta ember jelent meg, és maradt sokáig a galériában. Visky András és Forgács Péter megnyitószövege különböző szemszögekből közelítette meg a „problémát”, körüljárva a könyv alaptémáját, és bemutatva szereplőit is. Kitértek a szövegi és képi világ elemzésére is, mely során a szöveg szerkezetét operához hasonlították, melyben nagyon sok hang van, és a könyv dokumentációs része segít ezek között tájékozódni. A rajzok egy bizarr, és szürreális világot építenek fel, ahol nem a rajzbeli tudás az erő, hanem a munkamódszer, szemlélet és egységes koncepció.

Sok érdekes kérdés vetődött fel a beszélgetések során, több miért és mi ez hangzott el mint a standard kiállításokon, a Surányi dokumentumfilmje és az Afterlife videóm is borzolta a kedélyeket.

Elmarasztaló szóra nem emlékszem, de persze ezek nem is megnyitókon szoktak megfogalmazódni. Várjuk a kritikákat, melyből lesz bőven, az az érzésem.

A kiállítást vasárnap estig lehet látogatni, majd átköltözik Kolozsvárra, ahol Június 10-én nyílik meg ugyanez, ami persze teljesen más lesz.

Július 14.: Az InEx lehozta a megnyitót teljes hosszban, amit nagyon köszönünk. Aki nem volt ott, megnézheti itt.















A fotók közül az elsőt és a harmadikat Visky Ferenc készítette.