Ebben a postban főleg a saját
installációnkat fogom bemutatni, de kitérek pár egyéb dologra is.
Azt meg kell jegyeznem, hogy ez a
kiállítás bizonyítja az FKSE erejét és jelentőségét a
közép-európai térségben. Ezen felül a helyi viszonyokra is
képes komolyan reflektálni: több munka és akció érzékenyen
reagál az ICA-D mostani helyzetére, illetve a kurrens
kultúrpolitikai retorikára. Roskó Gábor megnyitószövege frenetikus volt.
A kiállítás nagyon változatos,
gazdag, és ami engem ezen felül meglepett, az a sok performance,
akció és kollaboratív felvetések, melyek formát kaptak az
eat-arttól kezdve a hangos zenélésen át a strucc-likőrös pókfociig. Tehát
izgalmas szombat esténk volt a még működő intézmény tereiben.
A helyi közönség nagy számban képviseltette magát, aktívan
részt vett az eseményekben, zárásig a termek és a
kávézó élettel teli. Számomra meglepő pezsgést és érdeklődést
tapasztaltam Dunaújvárosban a kortárs művészet és hasonló
megmozdulások iránt. Ezt a dolgot a helyi politika nem támogatja,
hozzájárulva így a helyi közösség bomlasztásához,
szétzihálásához.
Erre reflektál az enema nagyon direkt
munkája, mely egy emlékhelyet alakít ki az intézmény előtt. A
megszüntetendő intézményt gyászolva a látogatók mécseseket
gyújtottak. Nagyon furcsa hangulat alakult ki egy rövid időre az
emlékhely előtt, az emberek hallgatagon álltak, méltóságteljesen
és lassan haladt a sor.
Leguggolsz, felveszed a mécsest, pár
lépés, megint leguggolsz, meggyújtod a mécsest, majd elhelyezed.
Nem is tudod, hogy meddig maradj ott, és gondolataidat kinek is
címezzed. Tanácstalanság, kilátástalanság, de ezzel együtt az
összetartozás élménye, az hogy minimum ennyit meg kell tenni,
hogy a város lássa: ez a hely fontos.
Az emlékhely nagyon jól működött a
News From The Future installációval, mely egy „jövőbeli”
pillanatot mutat meg, amikor az elhagyatott épületbe egy
hajléktalan költözik, és a túlélését segítendő alakítja ki
maga körül a hátrahagyott gyűjtemény darabjaiból a teret.
Az installációhoz 1989-2010 között
készült 32 munkát használtunk, melyek között helyi művészek, a 90-es évek magyar sztárjai, a nagyon fiatal generáció tagjai és a nemzetközileg elismert nevek is szerepelnek.
A sok esemény közül csak egy
SexyÁllat afterparty-t tudtam rögzíteni.
Ezt azért osztom meg, hogy jöjjön
meg a kedvünk és reménységgel nézzünk a jövőbe, harcoljunk,
és tegyünk meg mindent annak érdekében a létező jó dolgok
tovább működhessenek.
