I.J. 4

I.J. 3

I.J. 2

Időszerű jellemzők

elkezdek egy videó-post sorozatot, melynek témája az aktuális környezet melyben élek. Nem akarom használni az országimage szót, nem akarok belekeveredni nagyon. Van véleményem, de az szatelit, és csak igy tudom megközelítei a témát, mozgóképekkel, mért ha elkezdeném verbalizálni, akkor sokrétű gondhalmaz keletkezne, káosszal és enyhe keserűséggel (tonic) keverve.
Szóval ettől a koktéltól megkimélek mindenkit, s magamat is.
Ha átlöttem mind az öt videót, – kezdetnek ennyi elég kell hogy legyen – lehet hogy a végén még irok egy pár sort az összefüggésekről. Lehet.

Utolsó Bartered post

Arra gondoltam hogy nem lovagolok tovább ezen a témán, lehet hogy annyira zárt a rendszere, hogy nem tud egyszerű primer módon interaktíválni.
Így még két-három felhasználási lehetőséget elmesélek, majd abbafejezem ennek a munkának a menedzselését ezen a téren.

Szóval: mivel a munka eléggé nagy kiterjedésű, kézenfekvőnek látszik a gondolat hogy ki kéne „türemkednie” a galéria teréből, tehát valamifajta „bent is és kint is” szitu kialakításán gondolkodtam.
A publikus térben használni ezt a munkát nekem nagyon vonzó, és nem bánnám ha a VIII. és IX. ker., utcáról látható, bármilyen minőségű tűzfalain megjelennének ezek a szövegek, el nem érhető, de olvasható magasságban, és ott is maradnának valameddig, akár bármeddig is. Ennél a verziónál arra kell figyelni, valahogy egy relatív rövid idő alatt körüljárható területen legyenek kihelyezve, illetve meglegyen a lehetősége az arra „csak úgy” sétálóknak is arra hogy összekössenek néhányat, lássák az összefüggést.


Ezen kívül még van kettő: az egyik bombasztikus és irreális, úgyhogy azt mondom előbb: a Trafó szép nagy fehér homlokzatán ez a munka kitűnően virítana, ott lenne, mondjuk így, ereje teljében. Elférne, érvényesülne, reklámértéke se lenne elhanyagolandó.

A másik egy számomra érdekes és kihívást rejtő, dialógus alapú verzió, mely veszélyes is lehet, mivel más művészek munkáihoz kapcsolódva használnám, „értékesíteném” a munkát. Így, bár alárendelt helyzetből – lábjegyzet, pl. – beszélnék, mégis megváltoztatnám, vagy legalábbis eltolnám az értelmezési tartományt valamerrefele. Ehhez az kell, hogy a „másik” művész is érdekelt legyen ebben, majd találjuk meg azt a mondatot, melyet bár én ajánlok, mégis ő kell elfogadja.


Szóval ez ilyen...

Személyes beszélgetésekben még szó esett arról is hogy esetleg tekintsek el a szövegek mostani formájától, és használjam csak az ideát, új formát kerítve neki, például aszfaltfestés.
Úgy érzem ez, majd ha tényleg szükségeltetik, akkor egy új post-ot kíván.