Nem itt

Igen, lehet jogosan mondani hogy sokat hiányoztam innen.
Máshol voltam, nem itt, de annyira, hogy a napjaim struktúrája is más volt, így az állandó virtuális béklyó sem tudta aktivizálni magát, és én sem magam benne.

Közzé teszem hogy mivel foglalkoztam az elmúlt időszakban, ha van comment, bátran tegyétek meg hogy irtok.

Szóval a projekt:

JÓ REGGELT!
(Tűzijáték a munkába igyekvők tiszteletére)

Helyszínek:
VULCAN S.A. Bukarest
UZUC S.A. Ploieşti
MEFIN Sinaia
Az események május 19-21 között zajlottak le, kora reggeli órákban.
Szabó Péter projektje az E-cart.ro szervezésében
Kurátor: Raluca Voinea
Kamera: Kürti István, Oláh-Badi Levente

A tűzijáték eseményét a megszokott időpontjából áthelyeztük a reggeli, hajnali órákra, amikor az emberek munkába mennek, és egy köztes állapotban vannak, még nem dolgoznak, de már nem alszanak, az „önműködő rendszeren” haladnak a munkavégzés helyszínére. Ennek az „útnak” a végén, közvetlenül a gyárbejárat előtt történt a tűzijáték eseménye, mely teljesen spontán módon meglepetés- és ajándékszerű volt, nem előzte meg bejelentés, engedélyezés és egyéb bürokratikus hókuszpók.

A tűzijáték mindennapi funkciója a nagy tömegek ünneplése, illetve valamifajta közös „fogyasztás”, mely ingyenes, bárki számára „ott van”, csak jelen kell lenni. Gigantikus, éppen ezért van benne valami fenségesség, amihez a nagy tömegeknek a tűzijáték idejére hozzáférése van, tehát ellenállhatatlan és fontos. A tűzijáték általában valaki által fel van ajánlva ill. finanszírozva, – központi hatalom, nagy cégek vezetése, intézmények – ajándékként értelmezhető első látásra, másfelől meg egy olyan dologként „ami jár” a munkásoknak vagy mindenkinek. A politikai agytompítás részeként is felfogható, a felejtés eszköze mely ellensúlyozni próbálja az emberek napi életének problémáit és robotját.

A maga az esemény egy egyszerűnek tűnő helyzet: három városban, egymás utáni napokon korareggeli órákban 3-5 perces tűzijáték volt, melyet konfetti és színpadfüst egészített ki két helyszínen. Az esemény végén megafonba elhangzott kétszer egymás után a következő szöveg:
Jó reggelt, és jó munkát mindenkinek!

Az akció a munka és a munkások rövid, jelzésszerű ünneplése volt, amihez semmit nem lehetett kötni (politikai vagy gazdasági hátsó szándék), nem volt ezen kívül plusz üzenete vagy mondanivalója. Ez egy gesztus a társadalmi szolidaritás mezejéről.

Kedves 009

A dolgok nem fognak saját maguktól működni, mert hát miért is? Mi lenne az a mozgatórugó ami ez egész dolgot aktivizálná? Hiszen nincs semmi, csak egy játékszabály, meg egy alig-cél. Szóval ennyitől nincs mi működjön, főleg úgy, hogy nem vagyunk sokan. Lehet hogy kéne még „toborozni”, szűkítetten újrafogalmazott felhívással, vagy konkretizálni a vágyakat, ha vannak egyáltalán.

De ennek ellenére, hogy semmi jónak romtója ne legyek, és ne csak a bevett, rám jócskán jellemző „semmise jó itten” hozzáállást kövessem, az általam preferált propózókat felsorolom:
http://pause.freeblog.hu/
http://www.green-card-lottery-eu.org/
http://www.csabaszentesi.blogspot.com/ - structure of the mess
http:/ir/amennyelehetfrisslevego.blogspot.com/

ezek nemcsak tetszenek (mert tetszik más is, csak úgy, tetszik, mert mondjuk szép és annyi), hanem érzek valami kötödést közöttük, főleg a vízió miatt. Most nem fogom részletesen tárgyalni hogy melyek azok a kapcsolódási pontok, – mert mindjárt megy a vonatom – de felsorolok egy pár web2-es címkét mely ezekre a melókra ragasztani tudok: az afunkcionalitás fontossága, repetició, konstruktív cinizmus, építő értelmetlenség, és valamiféle fel-fel bukkanó szociális érzékenység.

Közben befutott SzentesiCsabi levele, de én is ráerősítek: A S.R. zöld kártyáját mindenkeppen vissza szeretnem „szerezni”, mert, mert... Szóval azon kívül hogy jó, úgy érzem hogy ehhez a munkához van a legközelebb az enyém, hogy azonos nyelvet beszélnek (s ez nem az angol...), vagyis vannak közös pontok.

A levegős projektet én egy abszurd rövidfilmben tudnám elképzelni, rövid játékfilmben, ahol nem vetődnek fel amúgy jogos kérdések, amik itt is megfogalmazódnak:
http://amennyirelehetfrisslevego.blogspot.com/2009/05/normal-0-microsoftinternetexplorer4.html#comments
És akkor el is lehetne menni a végsőkig, hogy csakugyan a budai hegyekből van bevezetve a levegő, bár a Tamás felvetése is meggondolandó.

Valamikor folyt. köv. most rohannom kell...

11

ez a pont egy választóvonal (a pont mint vonal, érted...): a publikussá válással kezdve átminősülnek a dolgok. Sok minden még nem tiszta ezzel a bartel-ügyel kapcsolatban, de van rá lehetőség tisztázni útközben. Így volt kitalálva amúgy is ez az egész, ha jól értem.

Miként tud kapcsolódni két vagy több összetevő, a dialógusnak milyen esélye van a felvázolt rendszerben és nyelven?
Milyen a valóságos magyar gender, mennyire konkrét vagy indirekt?
Mi a kicsi és mi a nagy, vagy, mi az ami elfér és hol, hol nem?
Miként lehet (szabad?) használni a várost mint felületet munkák bemutatására?
Ki lehet-e alakítani egy tag-szerű hálózatot a real-space-ben, melynek nyúlványai beérnek a kiállító térbe?

Még van egy pár, de most haladjuk, lássuk mi lesz!
Csak semmi pánik és rossz előérzet!

agyag

black 100%, black 70%

Lassan elkezdem mondani hogy miről van szó. Ez egy félúton levő projekt, melynek az alapja már kész van, csak a kivitelezés része akadt el kábé 67%-nál. A fenn látható szövegekből ami 100Black az létező, materiális forma, a 70Black az idea-forma, a létrehozásra váró.

Have you ever bartered before?
A cím egy fontos kérdést továbbit: használtad a cserekereskedelem formáit? Ez a kérdés egy olyan világban ahol mindent le lehet és kötelező is lefordítani pénzre, provokatív, kisközösség építő és egyben utópisztikus felvetés is. A szövegtöredékek egy laza, képlékeny, de felismerhető szerkezetet rajzolnak ki: valós problémát fogva körül alakítják ki azt a szellemi teret, amelyben a munka kibontakozik, kérdéseket tesz fel, segítséget ajánl és humort aktivizál. Az általam írt ill. mixelt mondatok segítségével az aktuálisan észlelt szociális, (kultúr)politikai, mikro-gazdasági problémák különböző oldalról világíthatóak meg. Nincs bennük direkt kijelentés vagy aktivista célirányosság, inkább kérdés- és jelzésként állnak az általuk generált szellemi térben.
A munka leginkább egy olyan sokrétű játékhoz hasonlít, melyben az információk és megoldások végleges formája nem a szerző, hanem a befogadó kezében (fejében) összpontosul: éppen ezért nyitott struktúrájú. Tehát a befogadó a jelentés formálásának aktív résztvevője. Nagyon klasszikus formai megoldásokból kiindulva (kézzel mintázott, égetett agyagformák használata) a jelentéstartalom átadásának és építésének egy kísérleti formáját hozza létre. Emellett a mindennapok küzdelmes helyzeteire is reflektál, így próbálva bátorítani kinek-kinek az egyéni ellenállását.
A munka – angol nyelven készült, mert külföldön kezdtem el rajtuk dolgozni 2008-ban – folytatásra, ill. befejezésre vár. A már meglevő mondatokkal (17-20) leteszteltem ezt a működést egy londoni kiállításon, és valódi kommunikációt generáló helyzet alakult ki. A munka jelenlegi állapotában nem teljes, a hiányzó – idea-formák – szövegek száma 15 és 20 mondat között mozog.

köszöntő

Csaksemmi, és ezután jöhetne egy szó, vagy mondatrész. Pánik az. Van bloggom (is), kell hogy legyen, másként nem lehet. Bejelentkezni szeretnék valahová ahová másként... Szóval vannak kijelölt utak. Sok esetben ez jó, szeressük is, bár élethelyzete válogatja. Most ez kihívás. Nevezzük meg így. Valamit jól megcsinálni, mert kell. Nem úgy kell, hanem ez az egyetlen verzió. Mert ez így más, már. Nem tudom eldönteni, hogy mi lesz ezzel a „hellyel”, miután már. Jó, hogy nem lehet eldönteni most. Bár az idővel való sáfárkodásomban ez a blog megint csak – semmi – egy rossz pont. De lássuk mi az. Amiről szólni fog ez az egész, az egy homályos ügy, melyben nem fogok tudni támpontokat adni, mert klasszikus értelemben nem is azok a valamik amik vannak. Ami van, az csak ennyi:

mikrofon próba: egy, kettő, egy

Have you ever bartered before? What is primitive? Can you wear a suit? Explode Baby! Give me some inframince. Giving strengths away. This is your fancy fence? Savouring acoustic nuances. Some people are really enthusiastic about the idea of being free. Never enter award competitions. Just don’t. It’s not good for you. Reflux. Re. Blossom, blossom, heavy blossom. Emotionally absent figures. Surviving is nice. Subversive sausages. Proper mental block. Self censored life to live, every day a mild to bleed. You check yourself, finish the light, chose n push, use the art. The camera appears to stop, pleased on public hate, able to trash the comfort, what I mostly make. Look up pale insane, it’s a field of vivid gaze, but you must be faker, put out some trace. Total disillusion strongly recommended. Major delays. Choose a day, chance to come. Better nothing than this. Let’s imagine a wound in this shape. Trust your senses carefully. Don’t spend your free time. Invest it. Investing is cool. Nothing. Life as a break. Everything is important. Attempt. Fuck off fun. There is no difference. Wreckless wrights. Let’s not get carried away. Zeit. Angst.