köszöntő

Csaksemmi, és ezután jöhetne egy szó, vagy mondatrész. Pánik az. Van bloggom (is), kell hogy legyen, másként nem lehet. Bejelentkezni szeretnék valahová ahová másként... Szóval vannak kijelölt utak. Sok esetben ez jó, szeressük is, bár élethelyzete válogatja. Most ez kihívás. Nevezzük meg így. Valamit jól megcsinálni, mert kell. Nem úgy kell, hanem ez az egyetlen verzió. Mert ez így más, már. Nem tudom eldönteni, hogy mi lesz ezzel a „hellyel”, miután már. Jó, hogy nem lehet eldönteni most. Bár az idővel való sáfárkodásomban ez a blog megint csak – semmi – egy rossz pont. De lássuk mi az. Amiről szólni fog ez az egész, az egy homályos ügy, melyben nem fogok tudni támpontokat adni, mert klasszikus értelemben nem is azok a valamik amik vannak. Ami van, az csak ennyi: