Örültem neki, mert már kellett egy díj, olyan díjtalannak éreztem magam az utóbbi időben.
Maja lányommal mentem, ami szintén kellemes volt, ám a jövőre nézve fura helyzetet eredményezett: mostanában arról (is!!!) folyik a „vita”, hogy ki kapta ezt a díjat.
Maja váltig ragaszkodik ahhoz, hogy ő, és ezért az ő polcán legyen a tárgy.
Én asztalom, ő polca, én asztalom, ő polca.
Szeretem ezt a ragaszkodást a fontos dolgokhoz.
A díjkiosztó megtekinthető a Fenesztrán.
Hajrá, Mester! Hajrá, Maja!
VálaszTörlésMi az a gyűrű ott? Hol van az ujjad belőle? :P