Shortlisted

Pár napja ezt a levelet kaptam, aminek nagyon örültem, mert nem sűrűn kerülök ilyen helyzetbe. A Szpilmann Award egy nagyon vicces dolog, jó a koncepció, dinamikus, friss, mindenkinek melegen ajánlom.
Az idei évben én is besoroltattam az első hat közé. A "Jó Reggelt!" projektemmel pályáztam, melyet legutóbb a Trafóban láthattatok az Álombarikádon.

___________________________________________________

Dear Péter,

You are on the SHORTLIST, Congratulations,

one of the top six artists for the SZPILMAN AWARD 2011.

Over 360 participants, 410 applications,

four days meeting on the countryside -

this years jurors made the selection:

Jaś Domicz

David Horvitz

Petr Krátký

Jaroslav Kyša (SZPILMAN AWARD 2011 WINNER)

Jinho Lim

Péter Szabó

As every year, it was not an easy choice for the members, really happy about the wonderful quality, especially the shortlisted works: each a potential winner. But there is only one Szpilman Award Winner Work. We'd like to present your work to the press and on the SZPILMAN AWARD page. Give us some days to watch all on www.award.szpilman.de, also with your permission.

We hope to see you again, save the date also in 2012 for our big 10 years jubilee. With special prizes, also for all shortlisted person.

Best from Berlin and Frankfurt
and thank you for participating.

Unfree Freedom

The Center for Book and Paper Arts Announces Fall Spotlight Exhibition

Unfree Freedom: An Exploration of Identity in Central Europe
Curated by Janeil Engelstad

October 28 – December 10, 2011

One of the defining events of the 20th century was the momentous fall of the Berlin Wall on November 9, 1989. For many Central and Eastern European artists the political and social changes that followed the break-up of the Soviet- bloc fundamentally changed the subject and style of their work. This Spotlight Exhibition examines how blacklisted artists responded to the restraints imposed on them under communist regimes and how their work changed when those systems fell apart. Featured artists include former dissidents who took the view that being blacklisted was a refuge away from the government mandate of making work in the Socialist Realism style . . . a place and state of being that Slovak artist Rudolf Sikora termed, an “unfree freedom”. The exhibition also includes work by young, emerging artists who are responding to history and a new set of freedoms and constraints, brought about by democracy, capitalism and globalization, including Fontarte (PL), Innen (HU), Magda Stanová (SK), Péter Szabó (HU) and Júlia Vécsei (HU). Unfree Freedom is being produced in conjunction with Voices From the Center: Central Europeans Reflect on Life Before and After the Fall of the Berlin Wall a project and exhibition produced by Janeil Englestad at threewalls from Oct 28 – Dec 10. Research for Unfree Freedom has been partially funded from a generous contribution from the Trust for Mutual Understanding.

ABOUT THE SPOTLIGHT SERIES AT THE CENTER FOR BOOK AND PAPER ARTS The Spotlight Series is dedicated to the co-location of exhibitions of artists’ books, ephemera, handmade paper and other media in partnership with exhibitions and events happening at cultural spaces throughout Chicago.

October 28 – December 10, 2011 | Opening reception: October 29, 3-5pm
Columbia College Chicago’s Center for Book & Paper Arts 1104 S. Wabash Avenue, Second Floor | Gallery hours: Mon–Sat10 a.m.–6 p.m. www.colum.edu/bookandpaper

For images go to : http://www.flickr.com//photos/cbpa/sets/72157628082272809/show/

Álombarikád

Álmodnak-e még a kortárs képzőművészek egy olyan korban, amelyben a legnagyobb kihívást a művészet számára a szociális és politikai valóságra adott éber reakciók jelentik?
A nemzetközi csoportos kiállítás célja, hogy választ kínáljon azokra az egyre alapvetőbb kérdésekre, melyek azt kutatják, hogy létezhet-e a társadalmi jelenre reagáló művészet a dokumentum fogalmán - és az egyre statikusabb módon esztétizálódó kritikai formanyelven túl. Valóban teljesen kifosztott terület-e például a szürrealista film-nyelv szabad asszociációkon alapuló rendszere, a kollázs abszurd módon mellérendelő és jelentéseket felülíró szerkezete, a konceptualizmus költőisége, vagy a nyilvános akciók performativitása?
A kiállítás célja ezzel párhuzamosan az is, hogy létrehozza az egyre bonyolultabb képlet alapján működő kelet-közép-európai identitás - a galéria terére kiterjesztett - mentális kollázsát. Ezt pedig olyan művek bemutatásán keresztül teszi, amelyeknek a halmaza értelmezi azt a folyamatot, amiben a régió fő egzotikumának számító „örök” posztkommunista tranzit-állapot összekeveredik a neoliberális gazdasági berendezkedéssel, és ennek szerkezetén megjelenő törésvonalakkal. Emiatt a szimptóma-halmozás miatt pedig egyre hangsúlyosabbá válnak napjainkban, immár nemcsak regionálisan, de globálisan is a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai radikalizmus, amik szintén elhanyagolhatatlan identitás-formáló elemek.

Do contemporary artists still dream when the biggest challenge for visual art is to produce vigilant reactions on the social and political reality of the present?

The goal of the international group exhibition is to show possible answers for basic questions, which try to find out, if it is possible to produce art, which reacts on the social reality, but goes beyond the notion of the document, and documentarism – and beyond criticalism as method as well, which became a more and more static aestehtical form. Are such realms really totally exploited as the visual language of surrealist film, with it’s confrontative system based on associations, or the absurdely co-ordinative constructions of collages, or the poesis of conceptualism, or the performativity of public actions? The other aim of the exhibition is, to construct a mental collage - expanded in the gallery space - of the Eastern-European identity, which can be described only by a more and more complicated formula. Thus the set of the exhibited artworks reflects on the process, which mixed up the main and forever lasting exotic feature of the region: the post-communist transit-state, with the neoliberal economic world order, which suffers critical blows and cracks in the present day. This pile of symptoms makes social inequality and political radicalism more visible, not only regionally any more, but globally as well.

• • •

szeptember 7.: furcsa beharangozó a hvg-ben.
szeptember 16.: kultura.hu-n megjelent kritika a kiállításról.
szeptember 30.: Mélyi József írása az ÉS-ben.
október 17.: 13+1 kérdés a kortársblogon.

Goldenblog klikkelőknek, idetévedőknek

Kedves emberek!

az idei goldenblog tiszteletére – bár ez nem szokásom – pár lényegesebb postot összeszedtem, hogy az idetévedőnek ne kelljen sokat dolgoznia azon, hogy megértse, mi is ez.

Ez egy személyes szakmai (művészeti?) aktivitást követő blog, mely próbálja összegezni – és így segít nem elfelejteni – az elmúlt időszak történéseit.

Többek között a következő kérdésekre is választ kaphatunk ezen a blogon:

Mi az a SzorzóForint?

Jó lenne nomádnak lenni?

Mond, munkás akarsz-e lenni?

A hangnak van társadalomformáló ereje?

Van olyan, hogy meghatározó mondatok?

Vajon minden megtanulható?

A műalkotás recyclálható?

Kell-e rajzolni olyannak, aki nem tud?

Ki mondja meg: a művész vagy a gyereke?

Nemzeti szélsőségek meseköntösbe csomagolhatók?

Mi az az enema?

Mi az a haggada?

Amennyiben ezeken felül kérdések merülnek fel, nyugodtan írjanak, kérdezzenek. Én itt vagyok, és válaszolok.

Nyári egyveleg

Megnyílt az FKSE éves kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában: „Magáért Beszél”, mely egész nyáron látogatható lesz. Egy erős és gazdag válogatás eredményét láthatjuk, mely három nagy csoportba szedi a kiállított munkákat. Én a „Napi Rutin – Az ember esendő” kategóriában kerültem be, ami kifejezetten rám szabott. Két music videóval szerepeltem, melyből egyet lehet látni itt (Sátor Majának), a másikat (Afterlife) a galériában ;)
A kiállításról, koncepcióról, kategóriákról bővebben itt olvashattok.

A tavalyi KNOT projektet egy könyv megjelenése követte, melyet Berlinbe mutattak be a héten, itt lehet megnézni pár képet az eseményről.

Végül pedig, több mint egy év szünet után újra színpadra lépek mint Jackie Triste, és éppen a Havizaj 50-ik kiadásán, ami külön jó! Lesz két svájci zenekar is. Kicsit izgulok, rég nem foglalkoztam hanggal. Kb. ilyesmire lehet számítani:


Előrejelzés: szeptember 8-án nyílik a Trafóban az Álombarikád című kiállítás, melyen a „Buna Dimineata!” dokumentarista videóval szerepelek.

Mindenkinek szép nyarat kívánok!